Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Adózás és közgazdaság

Joggyakorlat. lalt békeszerződés 231. §-a alapján fennállott, a valorizálás mérve es időpontja még teljesen bizonytalan volt és a tartalékolás mérve a valószínűségen alapult. Az effektív veszteség a döntő bíróságnak a panaszhoz hiteles mésolatban csatolt és 1925. évi november hó 29-én kelt határozata alapján keletkezett és ha a szóbanforgó tartalékalap a panaszban előadottak szerint az 1925/26. üzletévben a veszteség fedezésére lesz felhasználva, ugy nincsen semmi akadálya annak, hogy a már megadóztatott tartalékalapból erre a célra felhasználandó összeg a H. Ö. 15. 4. pontja alapján az 1927. évi társulati adó megállapításánál a mérlegszerű nyereségből levonásba hozassék. Panaszos a H. Ö. 13. §-ának 14. pontjához fűzött végrehajtási utasítás (3) bekezdésére hivatkozással kéri a szóbanforgó tartalékalap adómentességének megállapítását. A felhívott rendelkezés külföldi valutára szóló tartozások értékeléséről rendelkezik, tehát a jelen esetben nem alkalmazható, mert a külföldi részvényesek osztalékkövetelése magyar koronákra szól. Ha külföldi valutára szólott volna, akkor a valorizálás kérdése nem merül fel és erre a célra tartalékolás nem történik. A tartalékolás a valorizálás lehetőségének a következménye volt és nem valamely külföldi valuta forgalmi értékének emelkedésére, hanem a magyar korona értékének csökkenésére tekintettel tartalékolt a vállalat. (Közig, bíróság 11.828/926. sz.) Tdrsulati adó H. Ö 14. §. Per utján követelt tartozás fedezékére adómentesen nem lehet tartalékolni. Indokok: A nem vitás tényállás szerint panaszos vállalat az ellene mint haszonbérlő ellen kavics kiaknázására alkalmas terület után fizetendő haszonbér emelése iránt a haszonbérbeadó által indított Dérben a budapesti kir. Ítélőtábla által az 1924. évi január 29. napiian befejezett nyilvános előadás alapján 13. P. 11860/17-1923. szám alatt hozott ítélettel végérvényesen megállapított haszonbérre az 1923. evi mélregében „Z. M. bányaber megállapítási számlá"-n 6,050.508 koronái tartalékolt. Panaszos ennek a tartaléknak adó alá vonását kifogásolja. A kifogást a bíróság alaptalannak találta. Az 1922. évi XXIV. tc. 15. $-a részletesen felsorolja az adómentes tartalékalapokat. Per utján követelt tartozás fedezésére alakított tartalék a 15. §-ban felsorolva nincsen és a 14. 16. pontja szerint a 15. g-ban felsorolt tartalékalapokon kívül bárminő más célra és elnevezés alatt tartalékot összeg adóköteles. Panaszosnak az a megjegyzése, hogy a fent számjelzett összeg tényleg fennálló tartozásnak volt tekintendő és mint ilyen tartalékolásnak nem tekinthető, nem helytálló, merr, hiszen a magasabb haszonbér megállapítása iránt folytatott per is bizonyítéka annak, hogy alperes adózó fél a felperes haszonbérbeadó követelését a per végérvényes befejezéséig maga sem tekintette tartozásnak és az adó alá vont öszszeget arra az eshetőségre tartalékolta, ha a per reá nézve kedvezőtlenül végződik. A míg a panaszos által el nem fogadott magasabb haszonbér bíróilag megállapítva nem volt, addig azzal a vállalat a haszonbérbeadónak nem tartozott tehát a peresített összeget a hitelezők számlájára valóságos hitelezőként nem állíthatta be, ha pedig beállította volna, akkor a hitelezők számláján burkolt tartalékot létesített volna, mert hiszen egy még nem létező adósság beállításával emelte volna szenvedő vagyonát. Ez a burkolt tartalék és a 14. §. 16. pontja illetőleg a 14. $. 19. pontja alapján adóköteles. Nincsen azonban akadálya annak, hogy az 1923. évben alakított és megadóztatott tartalékból a megítélt követelés kifizetésére fordított összegek az adóalapból levonásba hozassanak abban az évben, amelyben erre a célra ténvleg felí^aJÍz"ÍItaínak. (Közig. * bíróság 7775/925. sz.) 36 1. S7.