Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Adózás és közgazdaság

Joggyakorlat. TársuMi adó T. H. 0. 8. §. Azon a címen, hogy a társulat adómentessége (állami kedvezménye) az adóévet megelőző év egy részében még fennállott, a mérlegszerű eredmény megosztásának nincs helye. Indokok: Panaszos azon a címen kéri az 1924. évi társulati adó alapiából az 1923. évi üzleteredmény fele részének levonását, hogy 1923. évi jmiius hó 30-ig- az 1907. évi III. tc. alapján adómentességet élvezett. A bíróság a kérelmet nem teljesíthette, mert az 1922. évi XXIV. tc. 6. §-a szerint ideiglenesen adómentes vállalatoknál a kincstárnak a társulati adó követeléséhez való joga az adómentesség megszűnését követő hónap első napján nyilik meg, vagyis a jelen esetben 1923. évi július hó 1. napján nyílt meg. Az 1924. évre tehát azon a címen, hogy a vállalat 1923-ban állami kedvezményeket élvezett, adóleszállításnak helye nincsen. (Közig, bíróság.) t ársulati adó. T. H. Q. 14. § Ha a vállalat a mérlegben már kimutatott nyereségből dotál olyan tartalékot, amely a H. Ö. szerint adómentesen nem, létesítő, ezt a dotációt az adó alaphoz nem lehet hozzáadni. Indokok: A pénzügyigazgatóság a mérlegszerű nyereséghez hozzáadta a közgyűlés által adótartalékba helyezni rendelt 2,500.000 K-t. Az ez ellen irányuló panasz alapos, mert a tartalékolás a mérleg szerinti nyereségből történt, ami az adóalap kiszámításánál kiinduló pontul szolgált s amelyben a 2,500.000 K is bennfoglaltatik. Ennek a mérlegszerű nyereséghez való hozzászámítása tehát ismételt adóztatást jelentene. (Közig, bíróság 9180/926. sz.) Társulati adó. H- Ö. 14. §. Külföldi részvényesek háborít alatt fel nem vett osztalékának valorizálására tartalékot létesíteni adómentesen nem lehet Indokok: A vállalat a külföldi részvényesei javára elkönyvelt háború alatt fel nem vett osztalék összegeket az 1923/24. üzleteredmény terhére a magyar korona romlásának megfelelően valorizálta, — vagyis egy látens tartalékot létesített oly célból, hogy a külföldi részvényeseinek ki nem fizetett osztalékokat valorizált összegben fizethesse ki. Az 1925. évi 400/P. M. számú H. Ö. 14. §-a részletesen felsorolja azokat a tartalék alapokat, amelyek adómentesen létesíthetők, tehát" a 14. §-ban felsorolt tartalékalapokon kívül egyéb tartalékalapot adómentesen kezelni nem szabad. A szóbanforgó tartalékalap a 14. (1) bekezdésének 1—6. pontjai alatt felsorolt tartalékalapok közé nem sorozható és a (3) bekezdés alapján adómentesnek azért nem minősíthető, mert ezen rendelkezés szerint azok a tartalékalapok adómentesek, amelyekre nézve a pénzügyminiszter rendeleti uton megengedi, hogy a vállalat adómentesen tartalékolhasson és a szóbanforgó tartalékalapra nézve a pénzügyminiszter az 1925. évi december hó 5-én] kelt 116.677/VII. a. számú rendeletében kimondotta, hogy adómentesnek nem tekinthető és az adóköteles nyereséghez helyesen számíttatott hozzá. Panaszos azt vitatja, hogy a fent számjelzett összeg mint efíektiv veszteség az adóalapból levonandó. A vállalat a korona elértéktelenedése folytán bekövetkezendő veszteségre tartalékolt. Az osztalék magyar korona értékben volt megállapítva, — a ki nem fizetett osztalékok terhére tehát a korona romlása folytán egy könyvszerü veszteség állott elő arra az esetre, ha a vállalat azokat valorizált értékben köteleztetik kifizetni. Effektív veszteség, amely szám szerint pontosan megállapítható, az állandóan hullámzó könyvszerü veszteséggel szemben akkor áll elő, amely időpontban a valorizálás kötelezettsége beáll és a valorizálandó összeg folyósításra kerül. Az 1923/24. üzletév terhére effektív veszteség még nem mutatkozott, mert habár a valorizálás kötelezettségének a lehetősége az 1921. évi 33. tc.-be fog1. sz. 35