Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-5. szám - Adózás és közgazdaság

Görög Frigyes: Adózás és közgazdaság. Feleletet vár az a kérdés, vájjon az annakidején is szem előtt tartott állami feladatok megvalósítása igényelte-e a kiadásoknak ilyen nagy mérvű emelkedését vagy pedig az állami feladatok körének az eredetinél szélesebbre történt kiterjesztése. Ennek a kérdésnek megoldása ma a legégetőbb állampénzügyi és közgazdasági problémák közé tartozik, melynek különös jelentőséget az a körülmény ad, hogy az állami gazdálkodás fellendülésével párhuzamosan a közgazdasági életben hasonló irányú fejlődést nem tapasztalhatunk, sőt ellenkezőleg a viszonyok objektiv vizsgálata mellett meg kell állapítani, hogy közgazdaságunk helyzete az államgazdasági fellendülés ideje alatt, ha talán nem is visszafejlődést, de mindenesetre stagnációt mutat. Stagnáló közgazdasági viszonyok és emelkedő közterhek mellett természetes, hogy a túladóztatás iránti panasz általánossá vált. Amilyen egyhangúsággal jelentkezik azonban állampénzügyi politikánkkal szemben ez a vád, oly kevés az egyhangúság a tekintetben, hogy lényegében miben áll ez a túladóztatás. Ahány oldalról emiitik a túladóztatást, csaknem annyi értelemben teszik ezt. Némelyek a túladóztatást formális momentumokban látják, abban, hogy az állami bevételek meghaladják az előirányzott állami kiadásokat; mások anyagi értelemben túladóztatás fennforgását azért állapítják meg, mert az adó az egyéni jövedelmekből nem fizethető, hanem a vagyonállagot támadja meg, vagy mert a közterhek a tőkeképződést akadályozzák, vagy mert az adónyomás egyébként a normális méreteket meghaladja. Mindezek a meghatározások nélkülözik a szükséges elméleti megalapozottságot és ebből folyólag nem alkalmasak a fogalmak tisztázására, ami nélkül pedig a foganatosítandó gyakorlati intézkedések sem állapithatók helyesen meg. A túladóztatás kérdése az államgazdálkodás és az adózás alapvető elméleti szempontjainak tisztázása nélkül meg nem oldható. A pénzügytan uralkodó elméleti kérdése az igazságos adóztatás ismérveinek megállapítására irányult és e részben a pénzügyi tudomány története lényegileg két álláspont küzdelmét mutatja. Az egyik az adóegyenérték teóriája, mely az államot szerződéses alapra visszavezető természetjogi államelméletre, valamint az u. n. jogállam elméletre támaszkodik és amelynek értelmében az egyesek által fizetett adó az állami szolgáltatások csereértéke. A másik a teherbiróképesség arányában történő adózás elmélete, mely az államot az egyesek felett álló erkölcsi egységnek hirdető történeti organikus államfelfogással kapcsolatos és amelynek értelmében az adóztatás nem az állami szolgáltatások egyenértéke, amelyek piaci értékkel nem bírnak, hanem az állampolgároknak az állami céíok megvalósításához teherbíró képességük arányában történő kényszerhozzájárulása. A most jelzett két álláspont vitájának 4-5. sz. 123