Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-5. szám - A fényüzés megadóztatása és a fényüzési forgalmi adó különleges helyzete az adórendszerben

Dr. Hajdú: A fényűzés megadóztatása. a gyakorlatnak kielégítő, minden tekintetben elfogadható és határozott módon megkonstruálni. Hogy ennek az okát megérthessük, rövid elméleti és történeti visszapillantásra is szükségünk van. A helyzet ugyanis az, hogy addig, amig magának a fogyasztásnak gazdaságilag és társadalmilag megengedhető mértékét nem sikerült megállapítani, addig természetszerűleg a .fényűző fogyasztás ismérveinek, mértékének stb. a kutatása, illetve meghatározása is meddő kísérlet marad. A fogyasztás mértékére beigazolást nyert módon, nem csak a gazdasági javak mennyisége bir döntő befolyással, hanem éppen annyira döntő momentum annál a kor, a műveltségi fok, társadalmi és világnézetek is. Mivel pedig a fényűzés is természetszerűleg: fogyasztásban nyilvánulhat meg, legyen az szellemi, vagy gazdasági javak igénybevétele, következik, hogy a fényűzés fogalmánál is döntő szerepet játszanak az imént emiitett faktorok is. Ez adja a magyarázatot ahhoz, hogy a fényűzés fogalma is abszolút relatív értékű fogalom. Ugy az elmélet, mint a gyakorlat koronként és világnézetenként különböző fogalmát adja a fényűzésnek, de kikristályosodott és abszolút értéket még senki sem produkált és nem is produkálhatott, sem a múltban, sem pedig a jövőre nézve. A fényűzés fogalma tehát viszonylagos és ennek dacára mégis számtalan kísérlet történt a fényűzés lényegének, mérvének és fogalmának a meghatározására. Magának a fényűzésnek a létjogosultsága is állandó vitára adott alkalmat már az ókorban is. A görögök korában indul meg avita a fényűzés kérdése körül. Az epikureusok helyeslik, illetve nem ellenzik, a sztoikusok ellenben elitélik a fényűzést. A kereszténység ismét ridegen elutasítja azt, majd később az egyházi fényűzés tör a magasba, hogy visszahatást váltson ki a reformációban. Az írók és bölcselők is a legkülönbözőbb véleményt nyilvánítják a fényűzés jogosultsága kérdésében. Voltaire mellette foglal állást, mig Rousseau ellene. Smith Ádám a középutat választja: megkülönbözteti a tartós és könnyen muló fényűzési cikkek fogyasztását. Mig a tartós fényűzési fogyasztást nem ellenzi, addig az utóbbit kárhoztatja. Az ujabb kori írók általánosságban nem ítélik el a fényűzést, sőt bizonyos tekintetben és fokig el is ismerik a fényűzés létjogosultságát, így Roscher, Leroy-Beaulieau, Wagner, Lehr, Kautz és Földes. (1) Magát a fényűzés lényegét és fogalmát a legkülönbözőbb módon magyarázzák. Vannak, akik szerint a fényűzés a szükségest túlhaladó élvezet. Hogy ez az indokolás teljesen téves és bizonytalan alapon nyugszik, az kétségtelen, mert hogy mi a szükséges, az igen relatív dolog. Lehet egy tárgy a napszá(1) L. Silgár L: Fényűzés c. tanulmányát közgazdasági Lexikon I. 631. o. Budapest 1898. 106 4—5. sz.