Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-5. szám - A fényüzés megadóztatása és a fényüzési forgalmi adó különleges helyzete az adórendszerben

Dr. Hajdú: A fényűzés megadóztatása. mos előtt teljesen felesleges, mig ugyanazon dolog egy magasabb társadalmi osztályú ember előtt életszükséglet. Mások szerint fényűzés alatt azokat a szükségleteket lehet érteni, amelyeknek a kielégítése költséges, vagy felesleges. Ennek a megállapításnak a cáfolata ugyanaz, mint az előbbi felfogásnak, mert, hogy mi a felesleges, vagy költséges, az különböző vagyonú, jövedelmű és társadalmi állású embereknél változó. Ami az egyiknek olcsó, az lehet a másiknak méregdrága, vagy egy ugyanazon tárgy, illetve fogyasztás lehet valakinek felesleges, másnak pedig feltétlenül szükséges. A morális szempontokat domboritja ki az a felfogás, amely szerint fényűző az olyan fogyasztás, amely az erkölcsi elvekbe ütközik. Ez a felfogás csupán a fényűzésnek bizonyos fajára vonatkoztatható, t. i. amelyik a testi, fizikai élvezeteket űzi, azonban általánosságban nem magyarázza a fényűzés fogalmát. Földes szerint a fényűzés az a jelenség, amikor a fogyasztás, az egyedre vonatkoztatva a szükséglet-kielégités szuperlativumát éri el. Ö különbséget tesz a jogosulatlan és jogosult fényűzés között. Jogosulatlan a fényűzés, ha észszerüleg nincs helyes arány az áldozat és élvezet között, továbbá, ha az érzékiség, hiúság, vagy a hóbortnak nyújt kielégítést. (2) Viszont jogos a fényűzés akkor, ha az a gazdasági haladással megindokolható. Hogy ez a megállapítás megállja-e a helyét,^ az kétséges, még pedig azért, mert azt általánosságban nehéz eldönteni, hogy mi az a jogos, illetve jogtalan. A viszonyokhoz és körülményekhez képest, ugyanaz a fényűzés lehet egyszer jogos, máskor jogtalan. Elég közel jár a helyes úthoz az a meghatározás, amely szerint mihelyt a fogyasztás a gazdaságosság elvébe ütközik, létrejön a fényűzés. Viszont ezt a megállapitást sem fogadhatjuk el mérőzsinórként, mert hiszen számtalan esetben kénytelen az ember a gazdaságosság határait túllépni, esetleg kényszerűségből és még sem mondható cselekedete, illetve a fogyasztás fényűzőnek. (3) Nyilvánvaló tehát, hogy mindezek a kísérletek, amelyek a fényűzés fogalmát igyekeztek megformulázni, nem jutottak teljes eredményhez, mert vagy egyáltalában nem talált a meghatározásuk, vagy pedig csak részleges vonatkozásban érintették a fényűzés fogalmát. Véleményünk szerint a fényűzés helyes fogalmának a meghatározása valamely gazdasági, vagy morális támpont igénybevétele mellett nem is lehetséges, mert itt magának a bázisnak a mérőértéke is bizonytalan és relativ. Ha pedig valamely /társadalmi felfogást, korszellemet választunk alapul, akkor még bizonytalanabb talajra juthatunk. Éppen ezért a fényűzés fogalmának meghatározása más módon nem is történhet, mint (2) L. Földes: Társadalmi g-azdaságlan I. 422—429 o. (3) L. Sugár: i. tanulmányút 682. o. 4—5. sz. 107