Az adó, 1929 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2-3. szám - Handbuch des Internationalen Rechtes szerkesztette dr. Kornél Salában kiadja a berlini Verlag für Börsen- und Finenanzliteratur 1929 - Most került ki a nyomdából a Magyar Törvények Egyét) Jogszabályok Mutatója című munka amelyet az egyes minisztériumok kiváló tagjainak közreműködésével d. Ladik Gusztáv belügyi államtitkár dr. Térfy Gyula kir. kúria tanácselnök dr. Egyedi István e

Joggyakorlat. kellett határozni. (Közig, bíróság 5467/1927.) Okirati illeték. Ili, dij. 54. tétel. A külön okiratban történt vételárhátralék jelzálogi lekötés illetékköteles. Indokok: Az illeték az illetékszabás 54. t. szerint jogos, mert a panaszló elismerése szerint a vételár biztosítására szolgáló jelzálog bekebelezés az adásvételi szerződésben nem köttetett ki s az az állítás, hogy a vételár hátralék zálogjogát ;i telekkönyvi hatóság kikötés nélkül is bekebeleztethette volna, s ezért az okirat kiállítása felesleges volt, a telekkönyvi rts. 130. §. c. p. szerint téves. (Közig, bíróság 21337/1926. sz.) Okirat ill. Ili, dijj. 92. tétel. Az a törlési engedély, a mely áruhitelbiztosítéki tőke és járulékai erejéig bekebelezett zálogjog törlése céljából állíttatott ki, csak az állandó okirati illeték alá esik. Indokok: Az illetéki díjjegyzék 92. tétele „Törlési engedélyek" vezérszavának második bekezdése értelmében, azok a törlési nyilatkozatok esnek II. fokozatú illeték alá, amelyekkel valamely tartozási követelésre szerzett zálogjog megszüntettetik. A szóbanforgó, a vonatkozó telekkönyvi iratoknál fekvő törlési engedéllyel annak tartalmából kitűnően 100 millió kor. áritfiiteíbiztositéki tőke és járulékai erejéig bekebelezett zálogjog törlése engedtetett meg. Minthogy pedig a hitel biztosítására adott jelzálog magában véAre a jogot nyerő fél javára a jogot adó ellenében tartozást meg nem állapít: a szóbanforgó törlési engedély mintán nyugtát nem foglal magában. — nem sorozható azok közé a törlési nyilatkozatok közé, amelyek a fentebb idézett rendelkezések értelmében II. fok. illeték alá esnek. Ebből az okból a panaszos részvénytársaságnak azt a védekezését, hogy illetéklerovási kötelezettségének az 1 F. 69 fii. állandó okirati illeték lerovásával eleget tett. helytállónak kellett elismerni (Közig, bíróság 10966/1928. sz.) Örökbsfeg. szerz. 1920: XXIV.t. c. 9. § 68fc00/l924. P. M. rend. 8. §. Külföldi állam polgár örökbefogadási szerződésének illetékezéséml n em alkalmazható a békeszerződésnek az a rendelkezése, hogy Magyarország a „Szövetséges és Társult hatalmak- állampolgáraira, javaikra, jogaikra vagy érdekeikre nem vet ki magasabb illetékei, mint a minők saját állampolgárait terhelik:' Indokok: A panaszos az 1921: XXXIII. tc.-be foglalt trianoni békeszerződés 211. cikkének c) pontjára alapítja azt az álláspontját, hogy az általa képviselt G. Silyiti nagykora olasz állampolgár örökbefogadási szerződésibe nem a 68.600—1924. P. M. sz. rendelet 8. %. 1. pontjában az idegen állampolgárokkal szemben megállapított nagyobb, hanem az ugyanazon pontjában a nagykorú magyar állampolgárokra megállapított alacsonyabb bélyegilleték alkalmazandó. A trianoni békeszerződésnek idézett pontja azt a rendelkezést foglalja magában, hogy Magyarország ,,a Szövetséges és Társult hatalmak állampolgáraira, javaikra, jogaikra vagy érdekeikre . . *• nem vet ki . . . magasabb illetéket . . . mint aminők saját állampolgárait . . . terhelik, vagy terhelnék'' Ez a rendelkezés, így külön kiszakítva, támogatni látszik a panaszos álláspontját. De a 211. cikk egész tartalmából és összefüggéséből kétséget kizárólag meg lehet határozni a jogviszonyoknak azt a körét, amelyekre az említett cikk kivételes rendelkezései alkalmazást nyerhetnek. A cikk a) pontja határozottan megjelöli a jogviszonyokat azzal, hogy „szakma, hiva tás, kereskedelem és ipar" gyakorlását sorolja fel az egyenlő elbánás alapjául. Ezért a cikk többi rendelkezései is ennek megfelelően magyarázandők. A dolog belső természete szerint is ilyen rendelke99