Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1. szám - A jövedék és szerepe a magyar állam háztartásában

Baross Gábor: A jövedék és szerepe a magyar állam háztartásában, férhet szó és a régebbi írók határozottan kifogásolják is ezt az állami egyedáruságot, a magángazdaság szabadságának elvéből és abból merítve indokaikat, hogy a kincstári érdekek valamilyen adó alakjában épp oly kedvező eredménnyel volnának biztosíthatók, A magam részéről rámutatok arra, hogy ebből a szempontból a dohánymonopólium és a sómonopólium között sok a hasonlatosság,, miért is — feleslegesnek tartva annak ismétlését, amit a sójövedéknél már kifejtettem — ennek az egyedáruságnak közhasznát is éppen abban látom, hogy az állami kezelés a fogyasztóközönség érdekeit sokkal jobban biztosítja, mint a magánvállalkozás. A nyersdohány nagy spekulatív üzletek tárgya és piaci áralakulását, a dohánytermő vidékek földrajzi elhelyezése és kultúrfoka folytán, a laikus nagyközönség képtelen figyelemmel kísérni. Az árhullámzások, ha nem is a készáruk árát, de mindenesetre minőségét nagyon befolyásolhatják, amit csak a szervezetben, anyagi és technikai eszközökben olyan hatalmas méretű vállalat tud sikeresen kiegyenlíteni, mint az állami dohányüzem. A közérdeket tehát egyfelől a dohánytermékek minőségében kell keresni. De van a dohánymonopólium intézményének még egy másik közérdekű kihatása is: a termelés irányítása. Szembehelyezkedve azokkal, akik a mezőgazdaság szabad kifejlődése szempontjából ítélik el legfőképen az állami dohánymonopólium termelési ágát, ki kell emelnem, hogy az a befolyás, amelyet a monopólium gyártási és kereskedelmi okokból a termelésre gyakorol, kiválóan emeli a nyersdohány minőségét és szabályozza a termelés mennyiségét Már pedig ezáltal a dohánytermés értéke emelkedik, vagy legalább egyenletes színvonalon mozog, ami kétségtelenül a dohánykertész előnye, aki ezenfelül nem is kerülhet abba a helyzetbe, hogy készletét ne tudja értékesíteni. E) A lottóintézmény eredete az 1751. évi november hó 13-án kelt császári pátensre vezethető vissza, amely az úgynevezett számsorsjátékoi honosította meg az osztrák tartományokban. Az 1813. évi március hó 13-án kelt császári nyilt parancs új alapokra fekteti ezt a sorsjátékot, amelyet az 1853. évi július hó 1-én kelt legfelsőbb elhatározás Magyarországra is kiterjeszt, ahol addig törvényesen nem működött és nem is volt népszerű. 1865-ben az egész birodalom lottójövedelme 36'4 millió korona volt, amelyből Magyarországra csak 1-9 millió korona esett. Az 1868 : XV. t.-c. felhatalmazta a m. kir. pénzügyminisztert, hogy az intézményre vonatkozó eddigi szabályokat a törvényhozás újabb intézkedéséig érvényben tarthassa. Ez az intézkedés az 1894 : XIX. t.-cikkel történt, amely lerögzíti azt az elvet, hogy sorsjáték rendezésének joga kizárólag az államot illeti, tehát tilos minden olyan játék, amely a lotteriák szerkezetével azonos, és amelyben a betét elvesztése lehetséges. Az 1897 : VII. t.-c. eltörli a számsorsjátékot és helyette a m. kir. szabadalmazott osztálysorsjátékot honosítja meg. amelynek rendezését egyidejűleg 20 év tartamára és 2*4 millió korona évi haszonbér ellenében egy részvénytársaságra bízza. A 1. sz.