Az adó, 1928 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 8-9. szám - Az adómorál Németországban

Joggyakorlat. kiszabásoknál, illetőleg elözeíes fizetés esetén, ha a kötelező előzetes kiszabás elmaradt is, annak megállapítása céljából, hogy van-e pótilleték kiszabásának helye, csak az előzetes kiszabás, illetőleg elözeíes fizetés alkalmával a kötelező előzetes kiszabás elmaradása esetében is, csak a fizetés időpontjában fennállott szabályok lehetnek irányadók, s hogy a papírkoronában kötelező előzetes kiszabás elmaradása esetében ennélfogva, ha a kiszabás már az aranykoronaalapon való kötelező számítás életbelépte után történik meg, az aranykoronaalapon kötelező volt, de elmaradt kiszabás pótlásául az előírást, illetőleg kiszabást csak a papírkoronában teljesített fizetés aranyalapra való átszámításával kell és illetőleg szabad foganatosítani. (Közig, bíróság 2.938. 1928. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1920 :XXXIV. t.-c. 113. §, 249. Ha a hagyaték jogerős bírói átadása után az örököst testvéreinek lemenői a hagyatéki ingatlanok egy része iránt perrel támadták meg, azonban a per oly értelmű, bíróságon kívüli megegyezés folytán, hogy az örökös az igényeit ingatlanokat az igénylöknek átadta, megszűnt, ezen ingatlan átruházás után nem ajándékozási vagy öröklési, hanem 5%-os vagyonátruházási illeték jár. Indokok: Az 1923. évi december hó 1-én elhalt özv. T. J.-né végrendeletében egyik fiát, T. L.-t rendelte egyedüli örököséül, akinek a hagyatékot a bíróság, miután az örökhagyónak törvényes öröklésre hivatott többi gyermeke, illetőleg unokája a perre utasító végzésben kitűzött határidő alatt a per megindítását nem igazolták, végrendeleti öröklés címén átadta és a jogerőssé vált hagyatékátadó végzés alapján a hagyatékhoz tartozó összes ingatlanokra a tulajdonjog javára be is kebeleztetett. Utóbb a törvényes öröklésre hivatottak közül az örökhagyó unokái pert indítottak T. L. ellen azon a címen, hogy nevezett még az örökhaeyó életében és vele egyetértőleg kötelezte magát, hogy a vésrendeletüeg neki hagyott ingatlanok egy részét részükre fogja átengedni. A kereset benyújtása után azonban 1925. évi január hó 28-án bíróságon kívül megkötött egyességben T. L. a felperesek által érvényesített igény kielégítéséül, a per megszüntetése ellenében a felperesek által igényelt ingatlanokat rájuk ruházta, minek folytán a felperesek a pert megszüntették. Az illeték tárgyát az egyesség képezi, mely után a kir. adóhivatal ajándékozási illetéket szabott ki s ezt elutasító határozatában a pénzügyigazgatóság is fenntartotta. Az illetékköteles felek ezzel szemben öröklési illetéket kérnek megállapítani, mert ők a kérdéses ingatlanokat a nagyanyjuk után megillető örökrészük fejében kapták. A bíróság a panaszt csak részben találta alaposnak. A fentebb előadott tényállásból ugyanis T. L. részéről ajándékozási szándékot megállapítani nem lehet, és így ajándékozása illeték kiszabásának helye nincs: de nem tartozhatik az a vagyonátruházás öröklési illeték alá sem, mert néhai özv. T. J.-né végrendeletét a törvényes öröklésre hivatottak meg nem támadták és a hagyatékot a bíróság jogerős átadó végzéssel végrendeleti öröklés címén egyedül T. L.-nak adta át, ezt pedig bírói ítélet meg nem változtatta. Ily körülmények között tehát ezt a jogügylet illetékkiszabás szempontjából az 1920: XXXIV. t.-c. 112. §-a értelmében oly ingatlan vagyonátruházásnak kell minősíteni, mely után ugyanennek a §-nak értelmében az ingatlanok teljes értéke után 5% vagyonátruházási illeték fizetendő. (Közig, bíróság 18.668/1927. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1920: XXXTV. t.-r. 89. §. 250. Ha az egyetemleges kötelezettséggel megvett ingatlanból a vevők egyrésze tulajdonjogot, másrésze padig az ingatlanra vonatkozó haszonélvezetet kapott, a haszonélvezet megszerzése ajándékozásnak nem tekinthető s ajándékozási illeték sem követelhető. (Közig, bíróság 3.960. 1927. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1920 : XXXIV. t.-c. 16. §. 251. A haszonélvezet megszűnése előtt önként befizetett illeték visszatérítésének helye van, ha az illetékköteles a fizetés teljesítése előtt be8—9. SZ. 349