Az adó, 1927 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám - Elévülés a pénzügyi jogban különös tekintettel az illetékekre

Dr. Takács Gy.: Eié\ ülés a pénzügyi jogban különös tekintettel az illetékekre. iHHIIIiMWuiiHliiimiHnm "' Umnunnuul ii|iiuhiiaiinuii|iiiiiiiiaiii:ii«iú •« II. 1. Minthogy tárgyunk körében a fogalonuueghatározás tekintetében elég sok a kívánni való, az elévülésnek fentebb röviden vázolt története után felvethetjük azt a kérdést, hogy mi az elévülés és főleg: mi az, ami az elévülésnek alá van vetve. A 3.125/1911. P. sz. közig, bírósági elvi jelentőségű határozat indokolása definícióval szolgál, ezt mondván: „Az elévülés az időnek az a hatása, melynél fogva valamely jog annak nem gyakorlása vagy a gyakorlásban beáliott hosszabb szünet folytán elenyészik44.1) Kétségtelen az, hogy az elévülés az időnek valamely jogkoptató hatása, de hogy az elévülés által valamely jog elenyésznék, ezt a kérdést közelebbről keli megvizsgálnunk. Az elévülés tárgya tekintetében a különböző szabályok nem egyöntetűek. Az augusztusi pátens 7. §-a szerint az illetékek nem évülnek el. Az 1868 : XXI. t.-c. 86. §-a szerint az elévülés az adótartozást, az 1876 : XV. t.-c. 68. §-a szerint általában a tágabb értelemben vett közadókat, az 1883 : XLIV. t.-c. 90. és az 1909 : XI. t.-c. 85. §-a szerint ugyancsak a közadókat illeti. Az 1923 : VII. t.-c. s a hivatalos összeállítás már jogok elévülésérői szói, még pedig elválasztva: külön kivetési s külön behajtási jogról. Ugyanígy az 1920 : XXXIV. t.-c. is. kezelési rendelkezések alá utalják (V. ö. 1921 : XI. t.-c. 16. §. és 1921: XIX. t.-c. 16. §.), de ide tartozik a cukoradó, továbbá a dohány-, só- és italmérési jövedékek elévülése is, minthogy ezekre vonatkozóan az illető törvények nem intézkednek. A fogyasztási adók egyéb nemeinél az elévülési rendelkezések pongyolaságuk dacára sem okoztak fennakadlást, mert a fogyasztási adók (s az ugyancsak ezek természetével bíró jövedékek) körében az elévülés mutagatni való ritkaság. A szeszadó (1908 : XXVIII. t.-c. 11. §.), söradó (1899 : XIX. t.-c. 6. §.) és a saccharin engedélyilletéke (1912 : XXII. t.-c. 12. §.) elévül, ha öt éven át, az ásványöltajadói ha három éven át beszedése vagy biztosítása nem szorgalmaztatott (1882 : XVIII. 40. §.). Az esedékes vámtartozásra vonatkozó fizetési kötelezettség az esedékesség napját követő naptól számított öt év alatt évül el. Hitelezés esetében az elévülési határidő a hitel fejáratát követő nappial, bírói eljárás alá vont vámjövedéki kihágás esetében az ítélet jogerőre emelkedésének napjával kezdődik. A vámigazgatásnak a tévedésből alacsonyra megállapított vámtartozás utólagos helyesbítésére vonatkozó igénye a vámtartozás eredeti közlésének napját követő naptól számított egy év alatt évül el. Ez a rendelkezés várnjövedéki kihágásbóll származó vámtartozásra nem vonatkozik. Az ügyfeleknek a vámtörvény 120. §. második bekezdéséből, a 141. és 142. §. rendelkezéseiből, valamint a fellebbvitelbőll (146. §.) származó vámvisszatérítésre irányuló, már megállapított követelése a megállapítás közlésének napjától! számított öt év alatt évül el. Az elévülést minden oly cselekmény félbeszakítja, mely az igény érvényesítése céljából a vámadós, illetve a vámigazgatás ellen irányul; félbeszakítás után az elévülés újból kezdődik. (1924 : XIX. t.-c. 138. §.) *) Elévülés alatt általában az időmúlásnak azt a hatását értjük, melynél1 fogva a törvényben meghatározott idő alatt tartó tényleges állapot folytán a jog megszűnik/4 (Zlinszky Imre: A magtfar magánjog: Franklin, negyedik kiad. 1891.. 148. 1.) 6