Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Nemzetszaporítási szempontok érvényesítése az adóztatásnál

Dr. Gyombola Gyula: Nemzetszaporítási szempontok az adóztatásnál. eltartásának eseteiben, ha keresztül vitetnék a szociális adóztatásnak előbb említett elve?! Az egyik változtatás tehát szerintem ezen a téren volna eszközlendő, vagyis: nemcsak bizonyos számig kellene léteznie a szociális adóztatási megkülönböztetésnek, — és nemcsak nagy vonásokban: csoportonkint, de különbséget kellene tennünk a család minden egyes, összes tagjainak figyelembe vevésével s e figyelembe vételnek az adóztatásnál való kitüntetésével. Ezzel az újítással aztán a szociális szempontok mind általános, mind faji értelemben sokkal nagyobb érvényhez jutnának. A másik hely. hol a szocialitás elvének helyesebb alkalmazása miatt szerintem változtatni kellene: a 800 K-ban megrögzített általános jövedelemadó-kezdőalap üy jellegének megszüntetése. A törvényhozás mikor a 800 K-s általános minimumot megalkotta, bizonyára azt az elvet akarta érvényre emelni, hogy a jövedelemadóztatás csak azt érje, kinek jövedelme már nemcsak az élet szűkös eltengetésére elegendő, de szükségleteit jövedelméből bizonyos fokig már megfelelően is ki tudhatja elégíteni, mind maga, mind övéire nézve. Ha a minimális 800 K-s adóalap felállításánál ez az elv volt az irányadó szempont, úgy ez inkább csak bizonyos tagszámú családra, valószínűleg a normális tétellel megrovandó háromtagú családra vonatkozhatott. Itt van ugyanis a tételek alkalmazását tekintve a rendes adóztatásnak helye; tőle lefelé már felemelt, felfelé már leszállított tételekkel rovatik meg a családfő. A háromtagú család a jövedelemadó tételeinek alkalmazási tengelye, mely körül a nem ily tagszámú családok adóztatása megfordul, le- vagy felfelé. Ha a törvényhozónak ezt a valószínű álláspontját fogadjuk el valónak, úgy a 800 K-s kezdőhatárt alig tarthatjuk másnak, mint puszta határmesgyének, mellyel a szocialitásnató csak kevés szempontja érvényesül: a háromtagú, s még inkább az egy- és kéttagú családok kedvezményezése. Ezen álláspontom helyessége igen könnyen megérthető, ha elgondoljuk, hogy egy tízgyermekes családapa köteles jövedelemadót fizetni, ha jövedelme 801 K-t tesz is ki, míg 1—2 K-val kevesebb jövedelemmel bíró három-, sőt két- és egytagú család feje nem fizet jövedelemadót csak azért, mert jövedelme pontosan 800 vagy 799 K stb.! A jövedelemadózási áltaiános kezdöalap tehát szerintem szociális szempontból nem teljesen kielégítő. E nem-teljes-kielégítésnek az oka azonban nem a nagyságban rejlik: hiszen az előbb felhozott példabeli hiányosság meg volna akkor is, ha a minimális adóalap nem 800 K, de 8.000 K voilna is. Ennek kiküszöbölésére nem a kezdőalap nagyságán kellene tehát változtanunk, de igenis szakítani kellene az egyforma, az azonos 800 K-s általános kezdőalap alkalmazásával, úgy, hogy nem egy, de több kezdőalapot vezetnénk be. A több kezdőalap megfelelő bevezetése dgondolásom szerint teljesen is segíthetne az említett hiányosságon. Ez új rendszerrel elérhető volna az, hogy a törvényhozónak szociális indító oka nemcsak kevés, de minden esetben is érvényesülésre találna. Teljesebben megvalósulhatna az az elv, hogy az adóval megrótt közösség — álljon bármennyi tagból is — igazságosan, tehát csak a szorosabb értelemben vett jövedelem: a 432