Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A m. kir. dohányjövedék 1924-25. évről szóló statisztikája. (Folytatás.) [2. r.]

Dr. Andreánszky István: Az egyes adók és illetékek mérsékléséről. ről készült okirattal egyenlő illeték alá esőknek nyilvánítja, az engedményi okirat illetékét azonban mérsékelt állandó összegben állapítja meg, amelyet a fennforgó gazdasági viszonylat elbírhat. A törvénykezési illetékeknél az ítéleti illeték kulcsai szempontjából irányadó értékhatárokat újra kell megállapítani. A ma hatályban lévő értékhatárok elavultak és a gyakorlatban mindig a legmagasabb kulcs alkalmazására vezetnek. Az új értékhatárokat a változás alkalmából szükséges átmeneti szabályokkal együtt a 26. §. tartalmazza. Ezzel a kisebb és közepes értékű perekben az ítéleti illeték jelentősen csökken majd. Az illetékszabályokon a pengőértékre való átmenet alkalmából keresztülvezetendő módosítások — az állandó összegű illetékek tételeinek pengőértékben való megállapításától eltekintve — továbbá a szükséges átmeneti szabályok, alaki jellegűek. Az állandó összegű illetékeknek a viszonyokhoz képest, tehát ezúttal pengőértékben való megállapítására az 1923 : XXXII. t.-c. 7. §. b) pontja értelmében fel van hatalmazva a pénzügyminiszter, a többi idevonatkozó szükséges szabálynak megalkotására pedig a 31. §-ban kap felhatalmazást. Ide tartozik a földbirtok illetékkiszabás alapjául vehető törvényszerű legkisebb értékének pengő alapon való megállapítása is. A földbirtok törvényszerű legkisebb értéke ma az aranykorona értékűnek vett kataszteri tiszta jövedelem 25-szöröse. Minthogy a törvényjavaslat 1. §-a szerint a kataszteri tiszta jövedelmet pengőértékre kell átszámítani, a pénzértékváltozás a minimális érték kiszámításánál a szorzószám változtatását nem okvetlenüi kívánja. A 23. §. a szorzószámot mégis 30-szorosra emeli fel abban a reményben, hogy így több eset lesz, amelyben a törvényszerű legkisebb érték eléggé közel esik a forgalmi értékhez, úgy hogy az illetékkiszabást a törvényszerű legkisebb értéknek hivatalból alapulvételével meg lehet ejteni, a nélkül, hogy a magasabb forgalmi értéknek alapulvehetése érdekében a felekre és a hivatalra egyaránt nehéz egyezkedési, esetleg hatósági szakértői becslési eljárást folyamatba tenni kellene. Ugyancsak a 23. §. a házak törvényszerű legkisebb értékére nézve — a szorzószámnak az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924: IV. törvénycikkben rendelt évenkint való megállapítása helyett — ismét, amint a múltban volt, állandó szorzót állapít meg, szorzandónak pedig nem mint az eddigi szabály a megelőző évi házadó alapját (házbérjövedelmet vagy haszonértéket), hanem — ami helyesebb és a házadókivetés mostani menete mellett már keresztülvihető — az illetékkötelezettség keletkezésének évére kivetett házadó alapját jelöli meg. A jelenlegi tizenötszörös szorzó az 1924. novemberi évi házbérre alkalmazva — a törvényjavaslat indokolása szerint — általában alacsonynak bizonyult. Ennélfogva — noha a házbérek az 1924. év óta jelentős emelkedést mutatnak — az új, állandó szorzószámnak szintén tizenötszörösben megállapítása ígérkezik helyesnek. 424