Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A kettős adóztatás kérdései a Népszövetségben

Dr. Andredn&zky István: Az orvosi bizonyítványok illetéke A pénzügyminisztérium az alapforrást (az 1850. évi illetékszabályokat és illetékdíjjegyzéket) a későbbi módosító és kiegészítő szabályok beleszövésével, egységes egészbe foglalva, 1882-ben, majd 1885-ben — törvényhozási felhatalmazás alapján — hivatalos összeállításban kiadta. Azóta az újabb módosító és kiegészítő szabályok még bővebben buzogtak, újabb hivatalos összeállítás azonban mindmáig nem készült Az utolsó, 1885. évi hivatalos összeállítás példányai viszont már régen elfogytak, úgy, hogy azt ma már csak szakkezekben, ritkaságképen lehet látni. Ez az állapot az oka annak, hogy okirati illetékeink terén mai nap általában meglehetős tájékozatlanság uralkodik. A bizonyítványok illetékét az 1885. évi hivatalos összeállításban az illetékdíjjegyzék 21. tételében találjuk. Ez a tétel a) pontjában megszabta a bizonyítványokra alkalmazandó általános illetéktételt, b) és többi pontjában pedig felsorolta azokat az egyes bizonyítványfajtákat, amelyeket az általánostól eltérő, kivételes illetéktétel alá vont. Ezek között a kivételes iHetéktétel alá eső bizonyítványok közt az orvosi bizonyítványok nincsenek felsorolva, utóbbiak tehát a 21. díjtétel a) pontjában meghatározott általános illetéktétel a'á estek. A 21. díjtétel a) pontja pedig két alpontra oszlott, és pedig: na) az állami és törvényhatósági hatóságok és közhivatalok által kiállított bizonyítványok illetéke 2 K, bb) a törvényhatósági joggal fel nem ruházott városok, továbbá a községek, intézetek vagy magánszemélyek által kiállított bizonyítványok illetéke 1 K. Régebben tehát az volt a megkülönböztetés, hogy az állami és törvényhatósági orvosok által kiállított bizonyítványokra 2 K bélyeget kellett ragasztani, a rendezett tanácsú városi és községi orvosok, valamint a magánorvosok által kiállított bizonyítványokra pedig 1 K bélyeget. Ezeket az illetéktételeket az 1920 : XXIV. t.-c. 2. §-a — tekintettel a korona romlására ötszörösre emelte fel. Ennek a törvénynek életbelépésétől, vagyis az 1920. évi októbertől kezdve tehát a fenti 2 K és 1 K helyett 10 K és 5 K bélyeget kellett leróni, így tartott az 1923. évi szeptember 3G-ig. Akkorra a korona már annyira romlott, hogy a törvényhozás felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy az állandó összegű (nem fokozatos vagy százalékos) illetékeket a mindenkori viszonyoknak megfelelően, időrőlidőre rendelettel állapítsa meg (1923.XXXII. t.-c. 7. §. b) pont). A pénzügyminiszter ennek a felhatalmazásnak állapján a bizonyítványok illetékét is, úgy, mint a többi hasonló illetékeket, négy ízben és pedig 1923. évi október 1-től (1.000 K és 2.000 K), 1923. évi december 1-től (2.000 K és 5.000 K), 1924. évi február 1-től (5.000 K és 10.000 K) és legutoljára az 1924. évi június 1-től (10.000 K és 20.000 K), kezdve fokozatosan felemelte, egészen a mai mértékig, amely az 1924. évi 68.600. számú pénzügyminiszteri rendelet 13. §-ában van megállapítva (Budapesti Közlöny 1924. évi 10. sz. 411