Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A társulati adó reformja

Dr. Tihanyi Lajos: Illetékjogunk reformjához. könnyen áttekinthető és világos rendszerbe foglalását egyik legnagyobb illetékjogászunk, Vargha Imre államtitkár már ez év elején kilátásba is helyezte. De amikor közgazdasági életünk szainálása mondatik egész közéletünk egyik legfőbb vezéreszméjének, akkor nem lehet elég illetékjogunk formai rendezése, de ki kell irtani az illetéki anyagi jogszabályokból is az azokban bizony elég sűrűn szereplő képtelenségeket. Az egész magyar közgazdaság át van hatva annak tudatától, mily fontos a hitelélet megkönnyítése s hogy e téren mit jelent a váltóforgalom érdekeinek honorálása. A váltó illetékét a pénzügyminiszternek az 1925 : IX. törvénycikk alapján e tárgyban kiadott rendelete még a múlt év folyamán le is szállította. A belföldi, hat hónapnál nem hosszabb lejáratú váltó illetéke ma, az előbbi átlagos öttized százalék helyett, kéttized százalék. De ha a váltó lejáratkor nem nyer kiegyenlítést, ha a váltóbirtokos váltófizetési meghagyásért a bírósághoz kénytelen fordulni, akkor már az 500.000 koronánál magasabb összegről szóló váltó után 3%-os illetéket kell még ma is leróni és pedig 20,000.000 koronás váltóösszegig már magán a fizetési meghagyás iránti kérvényen. Ez a magas kulcsú határozati illeték hihetetlen képtelenség oly időben, mikor mindeinki tudja, mi a hitelnek s mi a váltóhitelnek a közgazdasági jelentősége. Minthogy az igazságszolgáltatás az egész társadalom egyetemes érdeke, általánosan elismert annak a felfogásnak helyesége, mely szerint a'nnak költségei közadókból fedezendők s e tételt az illetéki elv csak annyiban töri át, hogy azoktól, kik valamely igazságszolgáltatási intézmény előnyeit különösen is élvezik, az állam az általuk igénybevett szolgálatokért még külön ellenértéket is követel: az illetéket. S ennek az illetéknek a mérve azután az illetéki elv szerint az igénybevett szolgálatok mérvéhez igazodik. Azért van pl. hogy ha a per nem ítélettel, hanem bírói egyességgel nyer befejezést, ez utóbbinál, melynél a bíróságnak lényegesen kevesebb a dolga, mint a pernek ítéletig vezetésével és az ítélethozatallal, jogszabályainak szerint az illeték mérve az ítéleti illetéknek csak egynegyede lesz, ha az egyesség már az első tárgyaláson és fele, ha az elsőfokú eljárás későbbi szakában jön létre. S ezért van az is, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban, hol a bírói határozat: a fizetési meghagyás tárgyalás nélkül, a puszta kérvényre adatik ki, e végzés illetéke egynegyede az ítéleti illetéknek. De ezekkel szemben a váltók ügyében azt látjuk, hogy mikor az ítéleti illeték nálunk az inflációs korszak óta már amúgy is túlmagas, a váltófizetési meghagyás illetéke nem a negyede az ítéletinek, hanem ennek teljes 100%-a. Mi indokolja a váltófizetési meghagyásínak ezt a magas megterhelését? —. Az illetéki elv, mint lát'tuk, nem. — Hát talán a váltóforgalomba való részvétel magasabb adófizetési képességre mutat? Hiszen az egészséges, peres behajtásra nem kerülő váltók illetékét a pénzügyi kormány már a mult évben le is szállította. És olyan pénzügyi szakember nem akad, aki azt tartaná, hogy a 404