Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 10. szám - A társulati adó reformja
Gazda Károly: A társulati adó reformja. sabb, amidőn tehát könnyebben tehetnek eleget adózási kötelezettségeiknek. A titkos tartalékok adómentessége pedig a társulati adó lerovásának kontinuitását biztosítja és ebből a szempontból inkább az államnak érdeke volna az, hogy a titkos tartalékok adómentességét meghosszabbítsa, a periodikus jövedelmek helyett. A titkos tartalékolásoknak két könyviteli módja van. Az egyik az, amidőn a vagyontételek (invesztíciók, leltározási műveletek, stb.) értékét csökkentve veszik fel a mérlegbe, minek folytán a nyereség egy rész aktív leírással abszorbcáltatik, a másik pedig, hogy passzív tételek és fiktív vagyon állíttatnak be, mely a nyereség összegét kisebbíti és a haszon egy részenek elvonását eredményezi. A titkos tartalékolások e két fő könyviteli módja, miként fentebb már jeleztem, adó alá vonandó. Ez adókötelezettség elismerése azonban szükségessé teszi, hogy egy evvel szoros kapcsolatban levő másik tartalékolásról is beszéljünk, nevezetesen a nyilt értékcsökkenési leírásokról, melyek véleményem szerint feltétlenül adómentességben részesítendők. Az értékcsökkenési leírások teljesen szabad és korlátlan lehetőségének ugyanis a pénzügyi kormányzatnak véleményem szerint nem szabad korlátot szabni. Kellő gazdasági megfontolás után nyilván sohasem is támaduá meg a társulatok által foganatosított értékcsökkenési leírásokat, még akkor sem, ha ez az általános normatívumként követett 10%-ot meghaladja. A leírások nagyságát ugyanis schematikus alapon eszközölni nem lehet és a féntebb már röviden érintett nagy gazdasági érdekek kizárják azt, hogy az államhatalom elvileg deklarálja, hogy az évenkénti 10%-os értékcsökkenési leírást meghaladó tartalékolás adó alá vonandó. A gazdasági élet hullámzó folytonosságában prosperitásban nagyobb leírás eszközölhető, depresszióban kisebb, vagy esetleg semmi sem. Az adóhatóságok gyakorlata ellenben azt mutatja, hogy nem kompenzálnak. Az évenkénti adókivetések során évről-évre különállóan bírálják felül a leírások összegét és ha valamely vállalatnál évekig nem is eszközöltetik leírás, de a hosszabb pauza után az első évben a leírás 10%-ot meghalad, a többletet adó alá vonják. A társulatok teljesen szabad megítélésére bízandó, hogy leírásokat mily összegig és mily időközökben eszközöljenek. Generális intézkedésnek itt helye nincs és amily mértékben helyeslem a titkos tartalékok adó alá vonását, ugyanolyan mértékben és teljes nyomatékkal kell a nyilt leírások adómentessége mellett állást foglalnom, új és liberális pénzügyi gyakorlat kialakulását sürgetve. b) Viszont fenntarthatatlannak vélem egyazon jövedelemnek többszöri megadóztatását. Ezen elméletileg semmikép sem igazolható elv, a gyakorlatban torz intézkedésekre fog vezetni, melyek során végeredményben a pénzügyi kormányzat át fogja látni, hogy ezen álláspont fenntarthatatlan. A kettős adózás alól mentesíteni kell azokat az adóalapokat, melyek földadóval, házadóval és társulati adóval már egyszer sújtattak. E mentesítés történhetik ügy is, hogy a föld- és házadó alól való mentesség deklaráJtatik, oly 398 10. sz.