Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A társulati adó reformja

Gazda Károly: A társulati adó reformja. a háborús nyereségek adó alá vonását vallotta. Az 1909 : VIII. t.-c. liberális szellemével ellentétben ez a törvény a jus striktumot képviselte az adózásban, igein szigorú rendelkezésekkel és a célnak megfelelő magas adókulcsokkal. A háború befejeztével a konjunkturális háborús nyereségek megszűntek, de helyüket az inflációs gazdálkodás létrehozta egyéb spekulatív nyereségek váltották fel, melyek a közfelfogás szerint mint könnyű munkával szerzett és az egész társadalom arányos leszegényedésével arányosan együtt járó vagyon-akkumulálódások: méltán szigorú alapelvek szerint magas adó alá vonandóknak tekintettek. így jött létre az 1922 : XXIV. t.-c, mely egyrészről erős szigorításokat hozott a társulati adózásba, másrészről magába olvasztotta az 1916 : XXIX. t.-c.-ben foglalt hadinyereségadó-törvényt, bár mérsékelve, de alapelvként szem előtt tartva, hogy a konjunkturális hasznok megfogása és erőteljes megadóztatása az a főcél, melyet a társulati adózásnak keresni kell. Az 1922 : XXIV. t.-c. három alapelvében tért el az előző társulati adótörvénytől: a) adó alá vonta a régebbi törvény által adómentesen létesíthető titkos tartalékokat, b) a régebbi törvénynek a többszörös adózás elkerülésére konstituált szabályait elejtette és egyazon jövedelemnek több adóval való sujtását rendelte el, végül c) az adókulcsokat lényegesen felemelte. E rendelkezések nem tarthatók fenn; de az nem jelenti azt, hogy a régi adótörvényhez kellene lényegileg visszatérnünk. Az már idejét, multa és oda visszatérni csak akkor lehetne, ha gazdasági életünk intenzitása elérné békebeli nívóját. Ez azonban, még ha eltekintünk is a jelenlegi krízistől, sajnos, lehetetlennek tűnik fel előttünk. Lássuk tehát, hogy a fentiekben összefoglalt három alaptendencia mennyiben és mily mértékig volna rectifikálandó, hogy a társulati adózás méltányos és helyes mérve konstituáltassék? a) A titkos tartalékok adókötelezettsége véleményem szerint fenntartandó. A kérdés igen alapos megfontolása után fejezem ki ebbeli véleményemet, mert nem látok fennforogni oly okot, mely indokolttá tudná tenni azt, hogy a társulatok effektív nyeresége a maga egészében ne kerüljön adózás alá. A titkos tartalékolások ugyanis természetszerűleg általában a jó években eszközöltetnek, oly években, amidőn a társulatok hozama meghaladja azon átlag nyereségi koefficienst, melyet a piacon uralkodó bankkamatláb jelez. Az ily években foganatosított tőketartalékolások szükségesek a társulatok hozamának kontinuitása érdekében, mely érdeknek hitelügyi és gazdasági stabilitási értelme van. A titkos tartalékolások azolnban nem jelentenek feltétlenül adóügyi elvonást. A gazdasági rentabilitás fluktuációja következtében ugyanis a jó éveket követő depressziós években épp a jelzett kontinuitás fenntartása érdekében a titkos tartalékok egészben vagy részben felbontatnak és akkor azok adó alá is kerülnek. Adózási szempontból tehát a titkos tartalékok megadóztatása azt jelenti, hogy az adózás oly periódusban eszközöltetik, amidőn a társulatok rentabilitása maga10. sz. 397