Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A társulati adó reformja

Gazda Károly: A társulati adó reformja. Jelen tanulmányom inkomplett volna, ha nem kezdődnék ugyanezen összehasonlító vizsgálódással. A forgótőkék jövedelmének megadóztatását az 1926. évi 3.700. P. M. rendelet által szabályozott illeték terheli. Ezen illeték kulcsa 10%, de meg kell jegyezni, hogy a jelzett rendelet nem vonja illeték alá generálisan az összes cirkuláló forgótőkék jövedelmét, hanem csupán azon kamatjövedelmek esnek illeték alá, amelyek hitelüzletekkel keresetszerűen foglalkozók részéről fizettetnek ki. Az egyéb forgótőkék, törvényeink szerint adózatlanul maradnak, sőt az idézett rendelet 7. §-a reményt nyújt arra nézve, hogy a takarékbetét és folyőszámlakövetedések után járó kamatok illetékkulcsa mérsékeltetni vagy teljesen töröltetni fog. A jnerkantil állótőkék közül a társulati formában működő gazdaságik megadóztatása, a társulati kereseti adóról szóló 1922. évi XXIV. t.-c. szerint, progresszív skála alapján történik, melynek minimális adólába 16%, maximális adólába pedig 30%. A tőkekamatadót semminemű pótadó nem terheli, míg a társulati adó után 60% községi pótadó, továbbá betegápolási, rokkantelíátási, út- stb. pótadók fejében további 21*5%, összesen tehát 81-5%-nyi pótkivetés jár, ami által a társulati adó kulcsa minimális 29% és maxim'ális 54-5% között mozog. így tehát szemben állnak egymással: 10% a forgótőkék kamatilletékénél és 29—54-5%, mondjuk átlagosan 40% a társulatok adóinál. Ezen megadóztatásbeli különbség oda hat, hogy a magas társulati adó, kapitalisztikus értelemben, destruálja a vállalkozni akaró vagyont és maga után vonja azt, hogy egész gazdasági életünkben a vállalati vagyonok circa 70%-kal aláértékeltessenek. Ismétlem: egész gazdasági életünkben. Ezen általánosítás, úgy vélem, megállja helyét, ha számbavesszük hazánk ipari és termelő erejének kapitalisztikus alakulatait. Ellentétben Nyugat-Európával, ahol a kommerciális és indusztriális vállalatok, a gyáripar, legnagyobb részben magánkezekben van, a mi gyáriparunk úgyszólván kizárólagosan részvénytársaságokban inkarnálódik és ha túlzás is, hogy a merkantil és indusztriális nagytőke megadóztatását egyszerűen azonosnak tekintem a társulati adóztatással: az eltérés nem jelentékeny. A fentiekben jelzett 70% tőkedestrukciót a következőképen bizonyítottam: 1. Feltettem azt, hogy valaki 100,000.000 K-nyi vagyonát takarékbetétben helyezte el valamelyik pénzintézetnél, évi 5% kamatra. Ez esetben kamatjövedelme 5,000.000 K volt, melyet 500.000 K tőkekamatilleték terhel. 2. Ha ezt kölcsönadta valamelyik iparvállalatnak 5%-ra, kamatjövedelme 5.000.000 K volt, mely után semminemű adót nem fizet.1) *) A jövedelemadótól minden esetben absztrahálok, minthogy ezt jövedelme után egész azonos mérvben kell a 100,000.000 K vagyon tulajdonosának viselni. 390