Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A társulati adó reformja

Gazda Károly: A társulati adó reformja A társulati adó reformja. Irta: Gazda Károly. F. Szinte magam előtt látom azt a konsternációt, amelyet jelen tanulmányom címe pénzügyi jogászaink és gazdasági szakférfiaink körében kivált. Hogyan? — a társulati adó reformra szorulna? Hiszen a társulati adóról szóló 1922 : XXIV. t.-c. egészen fiatal és modern jogalkotás! Kevés oly adótörvényünk van, amely szövegezésének világossága, intencióinak kifejtése és céltudatos rendelkezései alapján oly kiváló alkotás lenne, mint éppen társulati adó törvényünk. E mellett az 1922 : XXIV. t.-c. eddigi fennállásának rövid ideje alatt számos változáson ment keresztül; e változásokban kifejezésre jut a gyorsan változó gazdasági élethez való hozzásimulás. Hogy is lehetne arra gondolni, hogy a társulati adózásra vonatkozó törvény, illetve az időközi változásokat magánbánfoglaló 400/1925. számú hivatalos összeállítás reformra szorulna? Vájjon nem csuán a jelenlegi aktuális adómérséklést követelő hangulat egyik megszólalása az a követelmény, hogy társulati adótörvényünk módosítandó? Sokan nyilván így fognak gondolkozni. Épp ezért már e helyt, tanulmányom elején le kell szögeznem, hogy a társulati adó reformjának szükségességét már 1926. február havában nyomatékkal hangoztattam, akkor, amidőn a jelenlegi adóreformok iránt megnyilvánuló általános közhangulat még csak meg sem szólalt. „A mérlegfelértékelés gazdasági hatásai" című tanulmányom V. fejezetében írtam, hogy a „felértékelési mérlegek behozatala a társulati adózás mérvét emeli Kétségtelen tehát, hogy a társulati adó eddigi rendelkezései sem tarthatók fenn és az 1922. XXIV. t.-c. reformja előtt állunk. A társulati adózásunk reformja sürgős szükségesség, melynek fontossága egyetemes gazdasági életünkre, a fentkifejtettek alapján, úgy vélem, kétségtelen".1) A „fentkifejtettek" a tőke két formájának: a hiteltőkének (kölcsöntőkének) és a vállalkozó tőkének adóterheire utaltak. Az említett tanulmány V. fejezete ugyanis összehasonlította a forgótőkék és állótőkék adózásának mérvét és bebizonyította, hogy a társulati adó túlmagas kulcsa által kreált állótőke-megadóztatás, a forgótőkék megadóztatásával való összehasonlításban oly aránytalan megterhelést jelent, mely lehetetlenné teszi a normális gazdasági viszonyok lehetőségének bekövetkeztét. ') Közgazdasági Szemle 69. kötet, 48. oldal. 389