Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák
Joggyakorlat. Indokok: A forgalmi adó jogossága ellen irányuló panasznak helyet adni nem lehetett, mert a vályog nyilvánvalóan nem a föld terméke, hanem a föld anyagának feldolgozása folytán előállított iparcikk és így a vályog előállított iparcikk és így a vályogrendszeres értékesítése — még fia a vályog előállítása saját birtokon történik is — nem tekinthető forgalmi adó alá nem eső őstermelésnek, hanem iparcikkek keresetszerűen űzött és ennélfogva az 1921 : XXXIX. t.-c. 29. és 30. §-ai értelmében általános forgalmi adó alá eső eladásának, azaz áruszállításnak. (Közig bíróság 6.030. 1924. sz.) Általános forgalmi adó. 1921 : XXXIX. t.-c. 2n. §. 124. Ha a haltenyésztő ezenfelül halkereskedelemmel is foglalkozik, ebből a tevékenységéből származó bevétele általános forgalmi adó alá esik. (Közig, bíróság 15.762^1925. sz.) Altalános forgalmi adó. 1921: XXXIX. t.-c. 30. és 31. §. 125. A köszénbányavállalat tulajdonát képező és általa üzemben tartott göztéglagyárnál. jéggyárnál, szódagyárnál, gőzfürdőnél, azaz az úgynevezett melléküzemeknél felhasznált saját termésű szén értéke után általános forgalmi adó nem követelhető, mert a melléküzemekben történt szénfelhasználás nem tekinthető a vállalati tevékenység keretében történt visszterhes elidegenítésnek, azaz forgalmi adóköteles áruszállításnak, (Közig, bíróság 3.124/1924. sz.) Altalános forgalmi adó. 1921: XXXIX. t.-c. 30. §. 126. A bányaüzemnél, a gépeknél, a bánya saját intézményeinél és a vállalat irodáiban felhasznált saját termésű szén értéke után általános forgalmi adó nem követelhető. (Közig. bíróság 3.086/1924. sz.) Általános forgalmi adó. 1921; XXXIX. t.-c. 30. §. 127. Egyéni cég üzleteinek részvénytársaságba nem apport gyanánt való bevitele, hanem szóbeli megállapodással történt átruházása általános forgalmi adó alá esik. Indokok: Az ügyiratokból kitűnő tényállás szerint a panaszos egyéni cég a tulajdonát alkotó kereskedelmi vállalatát és annak négy fiókját a F. Dezső részvénytársaságba nem betétel (apport) gyanánt vitte be, hanem állítólag szóbeli megállapodással ruházta át kereskedelmi üzleteit a részvénytársaságra és pedig vallomása, valamint az üzleti könyvekbe történt bejegyzések szerint 210 millió korona vételár ellenében. A pénzügyi hatóság a panaszos egyéni cég adóvallomását aggályosnak találta és a 210 millió koronát az tizletátruházás után járó forgalmi adó alapjául nem fogadta el, mert megállapítást nyert, hogy az üzletátadás időpontjában, azaz 1923. évi december hó 31-én a panaszos egyéni cég fényűzési raktárkönyve szerint csupán selyemáruból a készlet közel 24.000 méter volt, amelynek értéke egymagában meghaladta a 2 milliárdot, tehát közel tízszerese volt a panaszos által bemondott vételárnak és mert megállapítást nyert az is, hogy úgy az egyéni cég üzleti forgalma az átadást megelőzően, mint a részvénytársaságé is az átadást követő időben naponkint 150—200 millió korona között váltakozott, amely kétségtelenül jóval nagyobb értékű árukészletre enged következtetni, mint amily ér.tékűnek a panaszos cég az árukészletet vallomásában feltüntette. Minthogy a panaszos cég a panaszában maga is beismerte, hogy az üzleti berendezést és az áruraktárt teljes egészében eladta s üzleti működését 1923. évi december hó 31-ével beszüntette s minthogy továbbá a panaszos cég a mutatkozó feltűnően nagy eltérés okát a bevallott vételár és az átadott árukészlet forgalmi értéke között elfogadható módon nem igazolta, a pénzügyi hatóság az 1921 : XXXIX. t.-cikk 30. §-ának 5. bekezdése értelmében helyesen és jogosan járt el, amidőn ezt a szóbeli úton történt és illeték alá nem eső eladást üzletátruházásnak minősítve, azt forgalmi adó alá esőnek tekintette és az adó alapját a kétségtelenül aggályos vételár mellőzésével az említett törvénycikk 51. §-a értelmében becslés után állapította meg. E becslés eredményét e helyütt is el kellett fogadni, mert a panaszos cég a vizsgálat eredményére tett észrevételek386