Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Joggyakorlat. a panaszolt határozatban, sem a felterjesztett iratokban nincs igazolva az. hogy a panaszolt illeték az annak fizetésére első sorban kötelezett vevőktől ügygondnok kirendelésével a vétel tárgyául szolgált ingatlanok esetleges bérjövedelmére, haszonélvezetére vagy állagára vezetendő végrehajtás útján behajtható nem lenne, mert a kiszabási iratok között feltalálható tkvi. végzés szerint az ingatlanok az első sorban fizetésre kötelezett vevők telekkönyvi tulajdonát képezik s azokra a panaszolt illeték erejéig a kincstár javára a zálogjog is bekebelezve van, ki kellett mondani, hogy a panaszostól az illeték csak akkor és annyiban lesz követelhető, ha és amennyiben annak a vevőktől való behajthatlansága igazolva lesz. (Közig, bíróság 15.839. 1925. sz.) Vagyonátruházási 1920:XXXIV. t.-c. 53. §. illeték. 1693 : XXVI. t.-c. 81. §. 111. A kir. közigazgatási bíróság csak olyan pénzügyigazgatósági végzés ellen intézett panaszt bírálhat el, amelyet az illeték kötelezett tellebbezése alapján hozott meg a pénzügyigazgatóság. Indokok: A rendelkező rész értelmében kellett határozni, mert az 1920 : XXXIV. t.-c. 53. §-a értelmében e bírósághoz intézendő panasznak csak olyan pénzügyigazgatósági határozat ellen van helye, amelyet a kir. pénzügyigazgatóság a fél fellebbezésére vagy az illeték törlése vagy visszatérítése iránt beadott kérelmére hozott, a panaszként felterjesztett beadvánnyal megtámadott határozatot pedig a kir. pénzügyigazgatóság nem a fél fellebbezésére vagy kérelmére, hanem hivatalból hozta. Ennélfogva pedig a panaszként felterjesztett beadványt úgy kell tekinteni, mint a m. kir. állampénztár által kiszabott illeték elleni elsőfokú fellebbezést és pedig annál is inkább, mert az a körülmény, hogy a kir. pénzügyigazgatóság fizetési meghagyás kiadásának elrendelése, tehát adminisztratív természetű utasítás helyett hivatalból, a fél kérelme nélkül határozatot hozott, nem szolgálhat okul arra, hogy a panaszos a törvényben biztosított kétfokú jogorvoslat t. i. a fellebbezés és panasz egyikétől megfosztassék. (Közig, bíróság 14.906/1925. sz.) Vagyonátruházási £001 1924, Pümin. rend. illeték. 21. §. 112. Ha az illeték a vevővel szemben elévült, az eladóval szemben az illeték átszámítási időpontja, a vevővel szemben beállott elévülés idejét követő felhívás kézbesítése idejének alapul > ételével állapítandó meg. Indokok: Panaszos özv. B. Egmondné az 1918. évi október hó 26-án kelt adásvevési szerződéssel eladta budapesti házát D. Lajosnak és nejének 820.000 K vételáron. Az adásvételi szerződés 7. pontja szerint a vételi ügyletből kifolyólag felmerülendő összes költségek, átírási illetékek, bélyegköltségek vevőket terhelik. Az adásvétel után 1919. évi március 5-én kiszabtak 41.000 K illetéket a vevők és eladó terhére, az iratokból kitűnőleg eladó terhére azonban akként, hogy utóbbitól az illetéket csak másodsorban fogják követelni. A fizetési meghagyást eladó részére 1919. évi április hó 10-én kézbesítették. Eladó a részére a most említett időben kézbesített fizetési meghagyás ellen nem élt fellebbezéssel. A vevők Nagyváradon, megszállott területen laktak, részükre a fizetési meghagyás kikézbesítve nem lőn s ennek folytán az illeték velük szemben elévült. Eladó részére a fizetési meghagyást, és pedig a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak a m. kir. pénzügyminiszterhez intézett jelentésében foglaltak szerint tévedésből másodszor is kézbesítették 1923. évi szeptember hó 22-én. Az említett jelentésben foglaltak szerint az illetéknek aranykoronára való átszámításánál elnézésből az újabb kézbesítésnek megfelelő esedékességi idő vétetett alapul s az így 6 aranykorona 70 aranyíillérre átszámított illetéket az eladó, aki a fizetési meghagyásnak másodízbeni kézbesítése alkalmából sem élt fellebbezéssel, befizette. Az első kézbesítésnek megfelelő esedékességi idő alapul vételével az illeték 8.723 aranykorona 40 aranyfillér lett volna s így ezt a befizetett illetékhez viszonyítva, különbözet gyanánt 8.716 aranykorona 70 aranyfillér marad, amely különbözet befizetésére a m. kir. pénzügyminiszter meghagyása folytán a kir. központi díjés illetékkiszabási hivatal az eladót 381