Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Joggyakorlat. írandó. Az innen elrendelt bizonyítás során beterjesztett iratokból megállapítható, hogy az új részvényekért fizetendő 9001 koronát, illetőleg 3.000 koronát a vállalat az új részvények átvételi árfolyama címén követelte, tehát az új részvények 200 korona névértékén felül befolyt összeg teljes egészében felpénz volt, mert az a körülmény, hogy az ily módon befolyt összegekkel a közgyűlés miképen rendelkezett, a befolyt felpénz jellegét nem változtatta meg. A közgyűlés ugyanis a befolyt felpénzből az első alaptőkefelemelés alkalmával részvényenkint 600 koronát a tartalékalaphoz csatolt és 100 koronát a költségek fedezésére fordított, a második alaptőkefelemelés alkalmával pedig részvényenkint 2.600 koronát csatolt a tartalékalaphoz és 200 koronát fordított a költségek fedezésére. Ily módon a felpénzből a tartalékalap 1923. évben 360,000.000 és 3.120,000.000, vagyis összesen 3.480,000.000 koronával gyarapodott, amely tartalékalap-szaporulat a fentebb felhívott törvényszakasz alapján megadóztatva nem lett. Az alaptőke-felemeléssel kapcsolatos költségek fedezésére pedig a felpénzből 60,000.000 és 240,000.000, vagyis öszszesen 300,000.000 korona fordíttatott, amely összegből 129,000.000 koronának a levonását kéri panaszos a 16. §. 6. pontja alapján. A felpénz adómentes lévén, ha tehát a vállalat azt olyan üzleti kiadások fedezésére fordítja, amelyek mint ilyenek egyébként a mérlegszerű nyereséghez nem számíthatók hozzá, akkor a vállalat a 16. §. 6. pontja és az 1922. évi 200.000. számú pénzügyminiszteri végrehajtási utasítás 76. §-ának (2) bekezdése alapján jogosan igényelheti, hogy a felpénzből az üzleti kiadások fedezésére fordított összeg a mérlegszerű nyereségből levonassék, mert hiszen a vállalat azáltal, hogy a felpénzből az üzleti kiadásokat fedezte, a mérleg egyenlegét az adómentes bevétel terhére kedvezőbbé tette. A jelen esetben a felpénzből fedezett kiadások a következő három csoportba oszthatók: a részvényesek által megtérítendő 5% kamatok címén 27,000.000 koronát, részvénykibocsátási illeték címén 144,000.000 koronát és az új részvények kibocsátásával kapcsolatos nyomdaköltségek, munkadíjak és egyéb kiadások címén 129,000.000 koronát számolt el a vállalat, amely összegekből a 129,000.000 korona levonását igényli, mint a felpénzből fedezett olyan üzleti kiadásokat, amelyek az adóalapot nem emelhetik. Miután a panaszhoz csatolt könyvkivonatok szerint a szóbanforgó 129,000.000 korona levonható üzleti kiadásokra fordíttatott a felpénzből, a panasznak az 1922 : XXIV. t.-c. 16. §. 6. pontja alapján helyet kellett adni. (Közig, bíróság 15.446/1925. sz.) Illetékek és forgalmi adók. Törvénykezési 1914 : XL1II. t.-c. 19. §. illeték. 109. A pertől való elállás tárgyában hozott határozat illetékmentes. Indokok: A panaszos terhére a panaszolt határozattal a pertől való elállás, mint lemondás után szabatott ki az 1914 : XLIII. t.-c. 20. §-a alapián 1,350.000 korona ítéleti illeték; a pertől való elállás azonban nem lemondásnak, hanem helyesen perletételnek tekintendő, a perletétel tárgyában hozott határozat pedig az 1914 : XLIII. t.-c. 11—18. §-aiban felsorolt határozatok egyikének körébe sem tartozik si így ez a határozat e törvény 19. §-a értelmében illetékmentes, a tévesen lemondásnak minősített perletétel után kiszabott illeték törlését tehát elrendelni kellett. Közig, bíróság 16.578/1925. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1920 : XXXIV. t.-c. 21. §. 110. Ha a visszterhes vagyonátruházási illeték fizetését valamelyik szerződő fél a szerződésben magára vállalta, elsősorban ez köteles azt megfizetni s csak ha az ettől való behajthatatlanság igazolva van. követelhető a másik féltől. Indokok: Nem lehetett a panasznak egészben helyet adni, mert a panaszost az 1920 : XXXIV. t.-c. 21. §-ának 2. bekezdése alapján az illetékért egyetemleges, de másodsorbani felelősség terheli. Minthogy azonban sem 380