Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Joggyakorlat. vagyongyarapításra iordítottnak minősíthető nem lévén, a hozzászámításnak nincs törvényes alaüia. (Közig? bíróság 5.308/1925. sz.) Társulati adó. H. Ö. 13 j 9. p. 106. Lelépési díj címén az 'izleti üe lyiség után tizetett összeg iizloíi kiadás. Indokok: Jogosnak keüctt a panaszt azon részében elismerni, hogy az üzlethelyiség megszerzéséért kiadott 2.000.000 koronának 2 3 részét nem lehet a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítani, mert a szóbanlevő kiadás nem sorolható az 1922 : XXiV. t.-c. 14. §-ában részletezett tehertételek közé. hanem — akár a bérieM szerződés szerint a bérbeadás részére az első évben fizetni kötelezert bér. akár harmadik személynek a helyiség átengedéseért fizetett kártalanítás volt az, mint üzleti kiadás jogosan számoltatott azon üzleti év jövedelme terhére, melyben tényleg kiadatott. (Közig, bíróság 3.273 1925 szám.) Tá-sulati adó H. 14 i. • p 107. Felújítási (értékcsökkenési) tartalékalapot a társulati ado alá esti minden társaság alkothat Indokok: Panaszost a felújítási alapba helyezett összegnek az adóköteles nyereségből levonása iránti kérelmével a pénzügyigazgatóság azért utasította el. mert a panasszal megtámadott határozat szerint csak olyan vállalat alkothat adómentes felújítási alapot, amely gépekkel és gyári eszközökkel dolgozik, tehát a fogyasztási szövetkezet nem. Ez az indokolás nem helvtálló. mert az 1922 : XXIX. t.-c. 15. §. 3. pontja szerint a vállalat az elhasznált gépek, gyári eszközök, üzleti felszerelések és berendezések felújítására külön tartalékot adómentesen létesíthet és javadalmazhat. Nem köti tehát a törvény felhívott rendelkezése a felújítási alap adómentességét ahhoz a feltételhez, hogy a vállalat gépekkel és gyári eszközökkel dolgozzék, vagyis hogy gyári vállalat legyen, hanem minden vállalatnak megengedi a felújítási alap adómentes létesítését és dotálását abban az esetben, ha gépei, gyári eszközei, üzleti felszerelései és berendezései vannak. Bármely vállalati létesíthet tehát a 15. §. 3. pontja alá tartozó felújítási alapot tekintet nélkül arra. hogy minő üzletműködést folytat, abban az esetben, ha gépei, gyári eszközei, üzleti felszerelései és berendezései vannak, amelyek a használat folytán idővel elromlanak és ezért DÓtlásukról gondoskodni kell. (Közig, bíróság 14.S42 1925. sz.) Társulati adó. H. Ö. 15. ?. 6. p. 108. Ha a vállalat egyes üzleti kiadásokat nem a nyereség-veszteségszámlán számol el, hanem felpénzböl tedez. ezeket a kiadásokat a mérlegszerű nyereségből le kell vonni, Indokok: Panaszos csupán azt kifogásolja, hogy az új részvények kibocsátása alkalmával a névértéken felül befolyt összegekből az üzleti kiadások fedezésére fordított 129,000.000 koronát a mérlegszerű nyereségből nem vonták le. A bíróság ezt a kifogást alaposnak találta. A vállalat az 1923. üzletévben kétízben emelte az alaptőkéjét, és pedig az 1923. évi április havában tartott közgyűlésen 600.000 darab egyenkint 200 korona névértékű részvény kibocsátásával darabonkint 900 koronás átvételi árfolyamon és az október havában tartott közgyűlésen 2,400.000 darab, egyenkint ugyancsak 200 korona névértékű részvény kibocsátásával oly módon, hogy 1.200.000 darab új részvényt a tartalékalap terhére ingyen bocsátott a részvényesek rendelkezésére és 1,200.000 darab új részvény átvételi ára darabonkint 3.000 korona volt. Az első alaptőkefelemelés alkalmával tehát a névértéken felül részvényenkint 700 korona, a 600.000 darab új részvény után 420,000.000 korona, a második alaptőkefelemelés alkalmával pedig a névértéken felül részvényenkint 2.800 korona, az 1200.000 darab új részvény után 3.360.000.000 korona folyt be. vagyis az 1923. évi alaptőke felemelésekből kifolyólag ielpénzben összesen 3.780,000.000 korona folyt be, amely összeg az 1922 : XXIV. t.-c. 16. §-ának 6. pontja alapján a mérleg szerinti nyereségből levo379