Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - Egyenesadó-problémák

Joggyakorlat. Társulati adó. H. 0. 13. §. 5. p. 104. Az első részvények kibocsátási illetékét nem lehet alapítási költségnek minősíteni. Indokok: Panaszos csupán azt kifogásolja, hogy az első részvénykibocsátás után kiszabott és a részvénytársaság által befizetett illetéket a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. A vállalat a társulati adóról szóló H. Ö. 13. §-ának 5. pontjában foglalt rendelkezésekre alapítja a kifogását, mert a részvénykibocsátási illetéket alapítási költségnek minősíti. A 13. §. 5. pontjához fűzött utasítás (1) bekezdése szerint alapítási költségek alatt azokat a kiadásokat kell érteni, amelyek a vállalat alapítása körül merülnek fel és példaképen a következő költségeket sorolja fel: az alapítási terv ismertetésére készült nyomtatványok, körlevelek, hirdetések s hasonlók költségei, ügyvédi, közjegyzői díjak, bankári jutalékok stb. Alapítási költségek tehát azok a kiadások, amelyek a részvénytársaság megalakulása előtt felmerülnek, amelyek a részvénytársaság alapítóit terhelik mindaddig, amíg a részvénytársaság megalakultnak nem tekinthető, amely költségek tehát csak a részvénytársaság megalakulásával válnak ennek terhévé és a K. T. 199. §. 3. pontja szerint öt évre felosztva számolhatók el. A részvénykibocsátási illeték az 1920 : XXIV. t.-c. 14. §-ának 7. pontja szerint a részvénytársaság bejegyzésének a Központi Értesítőben való közzétételétől számított 30 nap alatt fizetendő be, vagyis oly időpontban esedékes, amelyben a részvénytársaság már megalakult. Az tehát a részvénytársaság kiadása és nem minősíthető alapítási költségnek, mert nem a részvénytársaság megalakulása előtt merült fel. Az adókötelezettség szempontjából pedig az a döntő, hogy a vállalat üzemét terheli-e, vagy sem, mert a H. Ö. 13. §-ának 3. pontja szerint az üzemet nem terhelő illetékeket a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani. A 13. §. 3. pontjához fűzött utasítás (3) bekezdése szerint a részvénykibocsátási illeték nem terheli az üzemet. Nem terhelheti azért, mert nem kapcsolatos a vállalat üzletműködésével, nem olyan közteher, amely az üzem folytatásához szorosan kapcsolódnék. (Közig, bíróság 22.316/1925. szám.) Társulati adó. H. Ö. 13. §. 3. és 9. p 105. I. Az üzemet nem terhelő illetéket nem lehet a mérlegszerű nyereséghez hozzáadni, ha a vállalat azt felpénzből fedezte. II. A bérletelötti állapotba való visszahelyezés (átalakítás) költsége nem törzsvagyon gyarapítása, hanem üzleti kiadás, Indokok: A részvénykibocsátási illeték és részvénynyomtatási költség fedezésére átmeneti számlába helyezett 7,710.000 korona nem az 1923. évi üzleti bevételekből vonatott ki, hanem új részvények kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegekből — felpénzből — rendeltetett az említett célokra fordíttatni, azok az összegek pedig az 1922 : XXIV. t.-c. 16. §. 6. pontja szerint nem számíthatók az adóköteles nyereséghez. Minthogy pedig az idézett törvény 14. §. 3. pontjának azon rendelkezése, hogy az üzemet nem terhelő illetékek a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítandók, a 14. §. első bekezdésében foglalt általános szabály szerint csak azon kiadásokra vonatkoznak, melyek a vállalat jövedelmének csökkentésére vezettek, a szóban levő átmeneti számlaösszeg nem számítható az adóköteles nyereséghez. Nem számítható az adóköteles nyereséghez a 2,814.630 korona telepátalakítási költség sem, mivel a Sz. J. 1924. október 16-án kiállított nyilatkozatával, dr. Sch. E. ügyvéd 1925. február 6. és 11-iki leveleivel, az iparfelügyelőség 1925. évi február hó 20-án kiállított igazolványával bizonyítottnak látja a bíróság azt a tényt, hogy a panaszló 1924. évi július hó 22-éig a Sz. J.-től bérelt és gyári célokra ideiglenesen átalakított házban folytatta üzemét s azután a házat előbbi állapotába visszahelyezni tartozott s a szóban levő kiadás ezen átalakítással merült fel, annak ellenértékéül semmi sem maradt a panaszló vagyonában. Ennélf0~.,o ovnti Hariá« beszerzésre, illetve 378