Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 9. szám - A pénzleromlás és az adóztatás [2. r.]

Dr. herád B.: A közig, bíróságnak az ált. forg. adónál követett gyakorlata vasúti jegyek árai az általános forgalmi adó alá nem esnek, mert ezek a jegyek nem tekinthetők áruknak, hanem olyan okiratok., amelyek a szerző felek részére bizonyos jogot, nevezetesen a kiindulási helytől a rendeltetési helyig hajón és illetve vasúton leendő szállítást biztosítanak. A személyszállítás pedig nem belföldön, hanem külföldön történik. Ezek szerint a társaság nem ruház át ingó testi dolgot, hanem okiratot, amelynek alapján igényelhető munkateljesítés nem a bel-, hanem a külföldön történik, azért az 192Í. évi XXXIX. t.-c. 30., illetve 31. §-á értelmében a' hajó- és vasúti jegy ára az általános forgalmi adó alá nem esik s illetve a belföldi vasúti jegyekre eső bevételek az idézett t.-c. 37. §-ának 8. pontja szerint az általános forgalmi adó alól mentesek. Az utasoktól beszedett vízumdíjat stb. az általános forgalmi adóalaphoz hozzászámítani nem lehet, mert ezek a bevételek a utasok helyett tejesített fizetések s mint ilyenek a hivatkozott t.-c. 33. §-ának (4) bekezdése szerint nem számíthatók a bevételekhez. Nincs akadálya azonban annak, hogy a hajóstársaság belföldi képviselője ügynöki tevékenységéért illető jutalékok után forgalmi adóval megrovassék." (6.891/1926. P.) 10. ponthoz. Fényűzési tárgyak csak abban a forgalmi fázisban mentesek az általános forgalmi adó alól, amelynél a bevétel fényűzési adó alá esett. A 4.424/1923. P. sz. ítélet indokolása: „A forgalmi adótörvény 37. §-ának 10. pontja, amelyre a panaszos hivatkozik, az általános forgalmi adó alól nem a fényűzési forgalmi adó alá eső tárgyak kereskedelmi forgalmát általában, hanem az ily tárgyak eladásából eredő és már fényűzési adó alá vont bevételeket mentesíti. Már pedig azok a bevételek, amelyek után a panaszos az általános forgalmi adót nem rótta le, fényűzési forgalmi adó alá kétségtelenül nem estek, mert a fényűzési adó a jelen esetben nem a panaszos fél által és a panaszos üzleti bevételei után, hanem az 1900/1922. sz. püm. rendelet értelmében a fényűzési cikkek gyártása helyén, a gyárvállalat által és annak bevételei után rovatott le. \z imént említett törvényhely kétségtelenül csupán azt célozza, hogy ugyanazon üzleti bevétel ne terheltessék még fényűzési forgalmi adóval és egyidejűleg általános forgalmi adóval is, de ez a rendelkezés nyilvánvalóan nem zárja ki azt, hogy a már fényűzési forgalmi adó alá vont tárgyak további kereskedelmi forgalma után mindannyiszor, amidőn e tárgyakkal fényűzési adó alá nem eső keresetszerű visszterhes elidegenítés történik, az említett t.-c. 30. §-a értelmében általános forgalmi adót szedni ne lehessen. A törvény ellenkező magyarázata oda vezetne, hogy sok esetben a fényűzési forgalmi adó alá eső tárgyak, amelyek csupán egy ízben vonatnak fényűzési forgalmi adó alá, végeredményben kisebb forgalmi adó teherrel jutnának el a fogyasztókhoz, mint azok a tárgyak, amelyeknek forgalma ugyancsak általános forgalmi adó alá esik, de ez a forgalmi adó minden egyes átruházás esetében, tehát ismételten lerovandó. Ilyen visszás megteihelés nyilvánvalóan nem lehetett a törvényhozás szándéka. Ezen okok folytán és mert az 1900/1922. sz. púm. rendelet 22. §-ában említett 13%-os adó kétségtelenül kizáró343