Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1. szám - Adóügyi egyezmény az Osztrák Köztársasággal

Dr. Khig Emü: Adóügyi egyezmény az Osztrák Köztársasággal. dés fogalmilag a következőképen határoz meg: Üzlettelepeknek tekintendők az üzietvezetőség, íiókok, gyártási helyek, bevásárlási és eladási telepek, lerakatok, irodák és egyéb az üzleti működés folytatására maga a vállalkozó, ennek üzletrészese, cégvezetője, vagy más állandó megbízottja által fenntartott üzleti berendezések. Ha egy és ugyanazon vállalatnak mindkét állam területén van­nak üzlettelepei, úgy az egyenesadók mindegyik állam területén csakis a belföldi üzlettelepeken folytatott üzlet mérvéhez képest állapítandók meg. Ezt az általános szerződési határozmányt kiegé­szíti a már fent említett 169.350/1925. sz. életbeléptetési pénzügy­miniszteri rendelet, amely hivatkozással a törvényes felhatalmazás alapján az osztrák pénzügyminiszterrel megkötött különleges meg­állapodásra, az ide tartozó vállalatok jövedelmeinek, illetve hozadé­kainak mérvadó felosztása tekintetében a következő szabályokat állítja fel: 1. Ha valamely vállalatnak az egyik államban ipari telepe, a másik államban eladási telepe van, úgy az eladási telep megadóz­tatásánál adóalapul veendő annak az össznyereségnek Va része, amely az eladási telep által közvetített eladásokból állott elő. Amennyiben ez az eladási telep a bevásárlást is végzi, akkor az adóalap az össznyereség felére emelkedik. 2. Ha csakis kereskedelmi (nem ipari) tevékenységről van szó, és az egyik államban lévő fióktelep a bevásárlást, a másik államban lévő üzlettelep pedig az eladásokat eszközli, akkor az ezzel a keres­kedelmi tevékenységgel elért össznyereséget egyenlő arányban kell felosztani. Ha ennél a kereskedelmi tevékenységnél a két üzlettelep tevé­kenysége közös, úgy az ezen közös tevékenységgel elért nyers be­vételt az anyavállalat és fiókok összes nyersbevételéhez kell arányo­sítani és ezen arány szerint kell a vállalat összjövedelméből kiszá­mítani a két szóbanforgó vállalatnak azt a jövedelmét, amely fele­fele részben a két állam között felosztandó és adóztatás alá kerül. Amennyiben a nyereség kizárólag a két államban lévő üzlettelepek egyikének tevékenysége folytán állott elő, úgy az ezen tevékenység folytán elért nyers bevételnek a vállalat összes nyers bevételének arányában kell az összjövedelemből kiszámítani. Hogy ezen számítás alkalmazása mellett azon állam, amely­ben valamely társulati (testületi) adó alá eső vállalatnak üzletvezető­sége egyedül, vagy ezenfelül még egy üzlettelepe is van, minden­képen valamely minimális adóhoz jusson, a két pénzügyminiszter úgy állapodott meg, hogy a vállalat székhelyének állama legalább oly adóalapot legyen jogosult megadóztatni, amely a vállalat jöve­delmének Vio-énél kevesebb nem lehet. A felosztást a két állam adó­hatóságai egyetértően a nyereség- és veszteségszámla szerint is eszközölhetik, ha az ilyen osztás előreláthatólag nem tér el lénye­gesen a nyers bevételek arányában a fentiek szerint várható ered­ményektől. Ha qzek a mértékszabályok nyilvánvalóan ellentmonda­nak a tényleges jövedelmezőségi arányoknak a két pénzügyminiszter 12 1. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom