Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7-8. szám - Egyenes adóügyeink köréből

A mezögazd. ingatlanok 1925. évi jövedelmének megállapítása az 1926. évre. ezeknek az adatoknak ismerete útján a jövedelmet egészen helyesen, vagy megközelítő pontossággal állapíthassuk meg. Megvan azonban a módja annak, hoogy az adózó által bevallott jövedelem helytálló voltát legalább általánosságban megbírálhassuk s amenynyiben valamely adózó az adott viszonyok között a tapasztalatok szerint átlagosan elérhető jövedelemnél lényegesen kevesebbet vallott be, az adókivető hatóság ennek az okát kutassa s abban az esetben, ha az adózó semmivel sem bizonyítaná helyességét, a kivetést az átlagos jövedelem alapján végezze el. Köztudomású dolog, hogy az 1924. évi termés az ország számos vidékén végzetesen rossz volt. Ebből következik tehát, hogy azokon a vidékeken, ahol a termés rossz volt, az adóalapok 4s igen alacsonyan voltak megállapítva, annyira, hogy a folyó évi jövedelemadó kivetésénél a legutóbb megállapított jövedelemből kiindulni nem lehet. A pénzügyigazgatóságoknak már több ízben kötelességévé tettem, hogy a teimésviszonyokat területükön élénk figyelemmel kísérjék és megelégedéssel állapíthatom meg, hogy a hozzám felterjesztett javaslatokból és előterjesztésekből kitűnően ezt a feladatát a pénzügyigazgatóságok nagy része helyesen és lelkiismeretesen végezte ej. Ebből arra a következtetésre kell jutnom, hogy a földbirtok jövedelmének helyes megállapítása nem fog nagy általánosságban nehézségekbe ütközni. Abból a szempontból azonban, hogy az eljárást országszerte lehetőleg egyöntetűvé tegyem s hogy az egyes pénzügyigazgatóságok is tájékoztatva legyenek azokról a főbb irányelvekről, amelyeket a folyó évi jövedelemadó kivetésénél szem előtt akarok tartani, az alábbiakban összefoglalva adom ki azokat a szabályokat, amelyeket a kivető közegeknek szem előtt kell tartaniok akkor, ha az adózó a jövedelmét elfogadható módon nem igazolta, s ha az illető vidék különleges viszonyai az általános szabálytól való eltérést nem teszik indokolttá. Általánosságban rá kell mutatnom arra, hogy kívánatos volna arra törekedni, hogy az adóztatásban a forgalmi és fogyasztási adók csökkentését elérhessük azáltal, hogy az adóztatás súlypontját az egyenes adókra és ezek között elsősorban a jövedelemadóra helyezzük át. Ennek azonban két előfeltétele van: az e,lső a magángazdaság fellendülése s ezáltal az egyéni jövedelmeknek növekedése, másrészt a jövedelemadó mai kulcsának mérséklése. Az első irányban a kormány csak az általános gazdasági politika helyes irányításával segítőén működhet közre, a nélkül, hogy ily értelemben közvetlen intézkedéseket tehetne. A második irányban azonban a pénzügyminiszternek megvan a felhatalmazása arra, hogy a hivatalos összeállításban megállapított adótételeket a viszonyokhoz mérten újból állapítsa meg. Ezzel a felhatalmazással éltem és a folyó évi 96.000. számú rendeletemmel a jövedelemadó kulcsait már az 192ö. évre szóló adó kivetése szempontjából lénye* gesen leszállítottam. 7—8. sz. 291