Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7-8. szám - Egyenes adóügyeink köréből

Körösi Lajos: Egyenes adóügyeink köréböt. útján egyénenként fellebbezzék meg, mert a tényleg sérelmes fentebbi aclójavaslatok helyesbítésére tulaj donképen csak az erre hivatott fellebbezési hatóságok, t. i. az egyenes adófelszólamlási bizottságok és a m. kir. közigazgatási bíróság illetékesek. Az ilyen miniszteri válasz általában helyes és jogos lévén, az illetőket legtöbbnyire meg is nyugtatta, mert főleg utóbbi években be kellett látniok, hogy az adott súlyos helyzetben, midőn a kérdéses adójavaslatok készítésére hivatottak létszáma mindinkább csökkent, az állítólag sérelmes ezer meg ezer adótételt máról-holnapra teljesen átdolgozni úgyszólván lehetetlen feladat. A most említett jogorvoslásra elsősorban hivatott egyenes adófelszólamlási bizottságok jelenlegi személyi és területi beosztását azonban nem tartom — különösebben Szegeden — kifogástalannak. Az alapos és szakszerű adóztatás kedvéért ugyanis általánosságban célszerűbbnek vélném ezeknek az országszerte nagyon jelentős, de a helyi kereseti és jövedelmi, vaalmint vagyoni viszonyokkal nem mindig eléggé ismerős, lényegileg azonban méltányos bizottságoknak a tagjait bizonyos nagyobb szakmakörökből, pl. a földmívelők, továbbá az iparosok, valamint a kereskedők stb köréből — részint th. választás, részint kinevezés útján — válogatni össze. Ilyformán a mostaninál helyesebb volna, főleg a népesebb városok területére, külön-külön alakítani mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi s egyéb szakértő adófelszólamlási bizottságokat, amelyek azonban főleg nem 2—3 városi adókerületre, hanem mindenütt egy-egy m. kir. adóhivatal vagy az egész város területére kiterjedő jog- és hatáskörrel működnének a saját szakmabeli adóalanyokra nézve. Az ilyen módon szakmabelileg, vagyis nem kerületi alapon, hanem a főbb foglalkozási ágak szerint az egyes m. kir. adóhivatali kerületekre, illetőleg egy-egy városra nézve alakított adófelszólamlási bizottságok — szerintem — az eddigieknél feltétlenül alaposabb és szakszerűbb határozatokat hoznának, mint a csupán városi adókerületenkint összeállított mostani, szinte vegyes jellegű és bizottságonkint nem éppen egyöntetű nézetű, hanem különböző felfogású és ismeretű és így nem ritkán kevésbbé tájékozott tagokból is álló adófelszólamlási bizottságok, amelyek az egyes haszonhaitó foglalkozások adóztatásánál az igazságos és aranyos adókivetés követelményének minden jóakaratuk dacára sem voltak eddig képesek — a legtöbb helyen — kívánatos mértékben eleget tenni. A mai súlyos gazdasági helyzetünkben valóban megfontolandónak és megszívlelendőnek tartom továbbá a 30.817/1925. VII. a. sz. p. ü. min. körrendeletben foglalt, de főleg a bizottság székhelyén lakó bizottsági tagok részéről úgyszólván egyértelműleg kifogásolt rendelkezésnek mielőbbi megváltoztatását, hogy míg a bizottságok tárgyaló tagjai az 1925. évi március hó 1-étől kezdve csak 18.000 K óradíjat kaptak, addig velük szemben a tárgyalásokat vezető bizottsági elnök, akinek pedig tapintatos modorától, sokoldalú tájékozottságától, ügyességétől, nem egyszer erélyességétől, sőt ügydöntő elnöki szavazatától függ különösen a nagyobb összegű és fontosabb 7—8. sz. 265