Az adó, 1926 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 2-3. szám - Rokkantellátási adó

joggyakorlat. ben a pályaudvaron a vagonból elárusítja. Téves a magyar királyi adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal határozatának az Utasítás 11. §-ára fektetett érvelése, amely erre az adókötelezettséget állapítja meg, mert az őstermelőnek azon ténykedése, hogy termeivényének jobb értékesíthetése végett a piacot megközelíti és a piachoz jön. csak a helyes gazdálkodás elvének felel meg, de az őstermelés keretét meghaladó és külön üzleti haszon elérésére irányuló kereskedelmi tevékenységnek nem tekinthető. Nincs alapja a határozat azon részének, hogy adózó a kertgazdaságot nem őstermelői minőségben tartja fenn, hanem külön üzleti haszon elérése céljából. A kertgazdaság önmagában őstermelés és az őstermelés is, mint minden gazdálkodási tevékenység, természetszerűleg haszon elérésére törekszik; ez a cél az adómentességet meg nem szünteti, hanem e tevékenységnek is motívumát képezi. Nem változtat a fenti adómentességen az sem, hogy az előbbitől eltekintve, forgalmi adóköteles termelvényelárusítást is folytat vagy follytatott adózó egy külön elárusító bódéban. Forgalmi adó alá csak ez a tevékenység esik, de ezen a címen az egyéb és más módon történő értékesítés adómentessége meg nem szűnik. (Közig, bíróság 15.178/1923. sz.) Általános forgalmi adó. 1921: XXXIX. t.-c. 29. §. 59. Nem tekinthető szolgálati viszonyban állónak az a kovácsmester, aki önálló kereseti tevékenységet folytat s egyéb munkái mellett vállalta átalányösszegért vagy előre megállapított tarifa alapján bizonyos munkák teljesítését a közbirtokossággal szemben. Indokok: Az elrendelt bizonyítás során csupán az nyert megállapítást, hogy a panaszos, a v.-i közbirtokosság részére megállapodás alapján bizonyos kovácsmunkákat tartozik teljesíteni részben évi előre megállapított természetbeni járandóság, részben előre megszabott díjazás ellenében. Azonban panaszosnak az az állítása, hogy a panaszosi a közbirtokossággal, mint annak alkalmazottja, szolgálati viszonyban állana és a munkájáért attól kapott ellenérték szolgálati járandóság, azaz munkabér volna, igazolást nem nyert. Sőt a panaszban foglalt ama beismerés, hogy a szegődményesi munkán felül is van ipari tevékenységéből keresete, amely után a forgalmi adót mindig lelkiismeretesen lerójja, egyenesen arra mutat, hogy a panaszos a közbirtokosságnak nem alkalmazottja, hanem önálló kereseti tevékenységet folytató iparosi, aki egyéb, önállóan végzett munkák mellett átalányösszegért avagy előre megállapított tarifa alapján bizonyos munkák teljesítését vállalta a közbirtokossággal szemben. Ez azonban nyilvánvalóan nem tekinthető az 1921:XXXIX. t.-c. 29. §-ának 3. bekezdése értelmében szolgálati viszonynak, minősülő olyan esetnek, amidőn valaki munkaerejét kizárólag egy vagy néhány munkaadónak előre leköti) ésl így bérvagy szolgálati viszonyba lép. Mindezeknél fogva a panasznak helyet adni nem lehetett. (Közig, bíróság 16.480/1924. sz.) Altalános forgalmi adó. 1921 : XXXIX. t.-c. 29.~S. 60. Az apa azon a címen, hogy fia kiskorú, ennek önállóan űzött kereseti tevékenysége után általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezhető. (Közig, bíróság 21.044/1923. sz.) Általános forgalmi adó. 1921 :XXXTX. t.-c. 29. § 6í. Az őstermelők által létesített szövetkezet, ha a tagok termeivényeinek feldolgozása céljából üzemet tart fenn s az előállított cikkeket értékesíti, ezen tevékenysége után általános íorgalmi adót köteles fizetni. Indokok: A pénzügyigazgatóság forgalmi adót megállapító határozatát a panaszos az 1921 : XXXIX. t.-c. 29. §-ának 2. és ugyanezen szakasz 5. bekezdésében írt mentességekre hivatkozva, támadja meg. Ez a panasz alaptalan. A nem vitás tényállás szerint, az adó alá vont tejszövetkezetnek, gyárilag berendezett üzeme van, ahol az egyes szövetkezeti tagok által leszállított tej feldolgozás alá kerül. A panaszirat azt vitatja, hogy a szö2—3. SZ. 83