Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Magyarország vámszaki reformjai [1. r.]

Vegyes közlemények. Utána dr. Lénárt Vilmos elsősorban adójogi szempontból foglalkozott a szőnyegen forgó kérdéssel. Szerinte sem belföldi hitelre az aranymérlegre való áttérés előtt vállalataink nem számíthatnak, mer ennek előfeltétele olyan mériegek készítése, amelyekért a válalatok vezetősége törvényeink értelmében minden vonatkozásban teljes felelősséggel tartozik és amelyek lehetővé teszik megfelelő osztalék fizetését. A saját tőkének, továbbá az összehasonlítás alá kerülő áru- és anyagkészletek aranykoronára való átszámításáról intézkedő 1924. évi 5.800. P. M. számú rendelet nem nyújt módot megfelelő osztaék fizetésére. Nem elegendő, ha a vállalatok nyereség; a legközelebbi években nem fogja meghaladni az aranykorona saját tőkének 10%-át, tehát mindig a legkisebb adókulcs nyer alkalmazást, mert a vállalat, dc a részvényesek szempontjából sem közömbös az, hogy az osztalék a válaat valóságos, avagy pedig a korona értékcsökkenése foyományakép mutatkozó, tehát látszólagos nyereségből, vagyis a társaság vagyonából fizettetik. Már pedig a mai adózási szabályok szerint a mérleg vagyonoldalának csupán az áru- és anyagkészletre vonatkozó tétele számíttatik aranykoronában, az egyéb vagyontárgyak értékesítéséből előálló nem tényleges, hanem csupán számszerű nyereség a legelemibb gazdasági szabályok szerint nem szabad, hogy adóalapul szolgáljon. Ez az adózási hátrány a vállalatokat arra kényszeríti, hogy ne a mindenkor helyes gazdasági, hanem elsősorban adózási politikát kövessenek. Megfelelő osztalékok csak a vállalat tényleges nyereségével arányban álló számú részvények után fizethetők. Egy-egy vállalat több milióra rugó részvénye után sem a tényleges, de még a látszólagos nyereségből sem fizethet annyi osztalékot, amely arányban állana a részvények kezelésével és az osztalék felvételével kapcsolatos költségekkel. A részvények összevonására azért is szükség van, mert a békekoronákbann befizetett részvények és az inflációs részvények között jogi különbség nincs, de az inflációs részvényt nem illetheti meg akkora osztalék, mint az aranykoronában befizetett részvényt. Az aranymérlegre és a részvények összevonására szükség van azért is, mert a vállalatok a legközelebbi években előreláthatólag csak meglevő vagy megalkotandó latens tartalékaik egy részének felhasználásávail fogják tudni biztosítani egy számbajöhetö osztalék fizetését. Az a körülmény, hogy az aranymegnyitó leltár felvétele esetleg pesszimisztikusan történik és a részvények esetleg tülnagy mértékben vonatnak össze, a részvényesekre legfeljebb csak átmeneti hátrányt jelent, mert kedvező konjunktúra esetén a vállalatok részvényeik számát megfelelően szaporítani fogják. A gépi berendezéssel és nagyobb árukészlettel rendelkező egyéni cégekre az aranymérleg bevezetése az általános kereseti adóról szóló törvény indokolatlan rendelkezései folytán egyenesen életkérdés. A sürgősség kérdése el van döntve azzal, hogy Németország után most már Ausztriában is áttértek az aranymérlegre és így Magyarország az egyetlen ország, amely még értéktelen mérlegeket produkál. A valutareform semmi szervi összefüggésben nincs a mérlegvalódiság helyreállításával, amint ezt a Wekerle-féle valutareform idejéből tudjuk. Ezután az elnök a vitát következő megjegyzésekkel fejezte be: A Jogászegylet, mint tudományos társaság, az általaj letárgyalt egyes jogi 1. sz. 47