Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Magyarország vámszaki reformjai [1. r.]

Vegyes közlemények. vagy közgazdasági kérdésekben nem szokott határozatot hozni. Én sem óhajtók ez ellen az elv ellen véteni, csupán mint fényeket állapítom meg, hogy a felszólalók többsége az aranymérleget, tehát a leértékelési módot tartja helyesnek, hogy a kialakult nézet szerint nem szükséges a mérleg­valódiság helyreállításával a valuta rendezéséig várni, végre, hogy akár a leértékelési, akár a felértékelési módszer fogadtatik el, mindkét esetben feltétlenül szükségesek olyan intézkedések, melyek a mérleg valóságát biztosítják. Részemről különösen az utóbbi kívánságot tartom elenged­hetetlennek. Midőn ezt kiemelem, bennem nemcsak a jogászi és bírói szellem dolgozik, hanem az a meggyőződés is, hogy a mérlegvalódiság nemcsak adóügyi jelentőséggel bír, hanem közgazdasági szempontból is nagy fontossága van. Feltétlenül jótékonyan fog hatni a tőzsdei árak kialakulására, valamint az egészséges osztalékpolitikára is. Ha a mai adó­törvények mellett a mérlegvalódiság helyreállítása nehézségekbe ütköznék, vagy, nagy érdekieket sértene, meg kell változtatni az adótörvényeket. Bátran állíthatom, hogy a szakosztályunkban négy munkanapon át tartott eszmecsere a mérlegvalódiság kérdését minden oldalról megvilágította és azok az eszmék, gondolatok és megfontolások, melyek itt elhangzottak, most már nem fognak elaludni, hanem tovább élnek, fejlenek és érlelődnek! a jogászi és közgazdasági alakulatokban és a szaksajtóban is. Köszönettel és hálával tartozik ezért a szakosztály elsősorban dr. Sichermann Bernát előadó úrnak, valamint az összes felszólaló tagtársainknak is, akik fényes elméleti tudásukkal és gyakorlati tapasztalataikkal magasra emelték a a lezajlott vitasorozat színvonalát. A közforgalmú vasutak illetékegyenértéke. Az illetékegyenértéknek az 1920—30. évekre való uj kivetéséről szóló 1924. évi 5.400. P. M. számú pénzügyminiszteri rendelet szerint az iiletékegyenérték alapjául a vagyon­tárgyaknak az 1923. év végén megvolt értéke szolgál. Ugyanezen rendelet szerint az ingatlanok értékéül az 1923. év végén mutatkozott, vagyis az 1922. évi kataszteri tiszta jövedelem alapján aranykoronában megállapított törvényszerű legkisebb értéket kell venni. A földadó kivetésének és az ezzel kapcsolatos kérdéseknek újból való szabályozásáról szóló és az 1922. évi július hó 1-én hatályba lépett 1922. évi XXI. t.-c. 8. §-a kimondja, hogy a közforgalmú vasutak által kisajátított és ezen vasutak kataszteri birtokívébe felvett azok a földrészletek, amelyek a vasúti pályatest és a pályaudvarok céljaira közvetlenül és állandóan szolgálnak, tehát mezőgazdaságilag egyáltalában nem használhatók, a föld­adó tárgyát nem képezik. A pénzügyminiszter ezeknek a törvényes rendelkezéseknek össze­egyeztetése végett rendeletet adott ki, amelyben utasította az adóhivata­lokat (iiletiivkis/abási hivatalt), hogy a közforgalmú vasutak illtetékegyen­értékének kivetéséhez a vasúti területeknek az adómentes területek közzé való sorolása utáni állapotot és kataszteri tiszta jövedelmet feltüntető adó­bizonyítványokat szerezzenek be és az illetékegyenértéket az ezekben fog­lalt adatok alapján állapítsák meg. (151.405/1924. püm. rend.) Záróra meghosszabbítás és táncvigalmak stb. engedélyezése iránt beadott kérvények illetéke. A záróra meghosszabbítás engedélyezése iránt beadott folyamodványokra — az illetékdíjjegyzék 13. tételének IV. 2. pontja 48 1. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom