Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a forgalmi adó törvényekhez és rendeletekhez 2. [r.]. A malomüzemek általános forgalmi adója

^Sztojka Miklós: Gyakorlati megjegyzések a forgalmi adó törvényekhez. országosan 1.100 vágón búzában állapíttatott meg, amelynek szét­osztása az előbbi termelési évre megállapított 4.400 vágón búza- és rozskontingens arányában történt. Mindkét termelési év kontin­gensének eredménye egy, mert t. i. az őrlési adó idejében vállalt vámkontingens természetben beszolgáltatandó volt s kapott a malom ezért 75%-os térítést őrlési díj címén, így tehát az adó 25%-a volt a vámkeresetnek; a folyó termelési évben a kontingens az előző évinek V4-re szállíttatván le, az immár készpénzben fize­tendő átalány terhe tehát ugyanannyi. Saját kereskedelmi őrlés esetében az adó alapja a szállított áru fejében teljesített fizetések összege, vagyis az őrlési termékek eladásából származó nyers bevétel. A molnárérdekeket képviselő Molnárok Lapjából értesültem oly eljárásról, amely szerint, ha a malomnak külön lisztelárusító helyisége van, némely vidékek külön követelik az adót a malomtól és külön a saját lisztkereskedése után, azt állítván, hogy itt két áruszállítás van. Ily értelmezés azon­ban egyáltalában meg sem állhat, ez nem magyarázható így az em­lített 5.600/1924. sz. körrendeletből, de ellentétben' állana az álta­lános szabályokkal is, mert világos, hogy kétszeres adóztatás állana elő. Egy személy ugyanazon árura nézve csak egy ízben lehet áruszállító s így mindegy, hogy a malom direkt a malomtelepről, vagy a város más részében, telepétől távol, külön elárusító helyid ségből adja el az őrleményt, áruszállítás csak egy ízben történik. Következik ez a 4. §. 3. bekezdésének azon szövegéből, hogy a malom az őrleményeket közvetlenül, vagy közvetve árusítsa. Itt a fontos az, hogy az adó tárgya az őrlés, mint áruszállítás s ez csak egyszer adóztatható meg. Sokféleképen magyarázták országosan a körrendelet 4. §-ának 5. bekezdését is a „saját vámkereseti felesleg" fogalmát illetőleg. Ezen szakasz szerint a malom által végzett vámőrlésből származó keresetnek felőrlése és az abból származó őrleményeknek forga­lomba hozatala általában kereskedelmi őrlésnek minősül, kivéve azt az esetet, amikor a malom kizárólag a saját vámkereseti feles­legét dolgozza fel eladás céljára, vagyis ha a malom csakis vám­őrlést végez (vámmalom), amidőn ez az őrlés is a rendelet alkalma­zása szempontjából vámőrlésnek tekintetik. Tehát ha a malom nemcsak vámőrlést, hanem kereskedelmi őrlést is végez (vegyes malmok), a vámőrlésből származó vámkereseti felesleg felőrlése és eladása is kereskedelmi őrlés. A körrendelet életbeléptetésének ötödik hónapjában egy gőzmalom fordul azon kérdéssel az „Adó­ügyi Útmutató" című szaklaphoz (1924. nov. szám 157. o.), hogy mit kell érteni saját vámkereseti felesleg alatt!? Sokan az őrlési adó idejében hatályban volt 32.000/1923. sz, közélelmezésügyi miniszteri rendelet 5. pontjából kiindulva, azt vélték, hogy ha a vámőrlő malom kereskedelmi őrléssel is foglal­kozik, a vámőrlésből származó keresetnek az átalányozásnál alapul vett mennyiséget meghaladó része (kivéve még természetesen a saját háztartásban és a saját alkalmazottak részére felőrölt meny­1. sz. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom