Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a forgalmi adó törvényekhez és rendeletekhez 2. [r.]. A malomüzemek általános forgalmi adója

Sztojka Miklós: Gyakorlati megjegyzések a forgalmi adó törvényekhez. nyiséget) volna a saját vámkereseti felesleg, ami külön mint keres­kedelmi őrlés adóköteles. A saját vámkereseti felesleg alatt azon­ban annak egyszerű nyelvtani jelentése szerint is azt kell érteni, ami feleslegképen a saját felhasználáson (4. §. 4.) felül még eladásra fennmarad. E kérdésben az 5.600/1924. sz. körrendelet alkalmazá­sánál arra kell gondolni, hogy a vámőrlés átalányozása tárgyában kiadott 5.691/1924. sz. P. M. körrendelet nincs ellentétben az alap­rendelettel. Mert bár ezen 5.691/1914. sz. körrendelet kimondja, hogy a:: átalányozással a vámőrlés (hántolás, darálás) és az eizzel végzett munkateljesítés lerovottnak tekintetik, ez nem érinti az előbbi 5.600/1924. sz. körrendelettel meghatározott kereskedelmi őrlés (hántolás, darálás) után fennálló adókötelezettséget. Vagyis a kereskedelmi őrlést is végző várnőrlő malom vámőrláséből szár­mazó felesleg eladása adóköteles kereskedelmi őrlés. A csak vám­őrlő malmoknak ezzel kedvezőbb a helyzete, mert az, amit az amúgy is méltányosan megállapított átalány alapját képező meriy­nyiségen felül megkeresnek, továbbá nem kerül adó alá. A vegyes; malmok vámőrlésből származó vámkereseti feleslegének felőrlése és eladása kereskedelmi őrlést képez, meggondolandó tehát, hogy az átalánynak a saját felhasználás (ami mindenképen vámőrlést képez), és az átalány alapja közti különbözetre vonatkozó része nem vonandó-e le ,az adó (kereskedelmi őrlés) alapjából az oly kereskedelmi (vegyes) malmoknál, amelyek a termelési év későbbi folyamán az átalányozás megtörténte után tértek át kereskedelmi őrlésre s az átalányozáskor mint vámőrlő malmok voltak elbírálva,, mert ezen említett összeg tartozatlan fizetésként jelentkezik, illetve kétszeres megadóztatás, mert az átalány alapjául vett vámőrlés jellege megváltozván, kereskedelmi őrléssé és mint ilyen, külön adókötelessé vált; míg az átalányozáskor a termelési év elején már vegyes malomként szereplő üzemekre az a vélelem, hogy az áta­lány az 5.600/1924. sz. P. M. körrendelet 4. §-ának 5. pontjára tekin­tettel szabatott meg, melynél fogva már figyelembe vétetett, hogy a saját vámkereseti felesleg kereskedelmi őrlést fog képezni. A fentebb említett közélelmezési miniszteri rendelet idején más volt az eset; akkor a vámot természetben kellett beszolgál­tatni, tehát érthető, hogy e rendelet 5. pontja a kereskedelmi őrlés esetében a vámkontingensen felül megkeresett gabona feldolgozá­sát és forgalomba hozatalát minősíti kereskedelmi őrlésnek, mert a vámgabona a kontingens (helyesebben az átalány) alapján beszol­gáltattatván, az nem volt meg a malmoknál, tehát nem szolgáltat­hatta be. Ezen szabályozásból most a változott viszonyokra követ­keztetés nem vonható, tehát a vámkereseti felesleg összegéből, annak kereskedelmi őrléssé válása esetére az átalányozásnál alapul vett összeg általában le nem vonható, hacsak az előbbi bekezdés­ben említett különös eset nem áll fenn. Az idézett Ké. M. rendelet annak elbírálásánál, hogy a malom jogosult-e a vámkontingensén felül megkeresett gabonát a keres­kedelmi őrlés adójának lerovása nélkül feldolgozni, kereskedelmi 36 1. SZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom