Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A Közigazgatási Biróság és az adófelszólamlási bizottságok. Reflexiók dr. Bodó Farkas kir. közigazgatási bíró úrnak AZ ADÓ 1924. évi decemberi számában közzétett cikkére

Dr. Nagy Dezső: A Közig. Bíróság és az adóielszólamlási bizottságok. délelőttön 15—20 ügy kerül tárgyalásra. Ugyanezen okokból nem terhelhető az indokolás elkészítésével természetesen a bizottság elnöke sem. A bizottság előadója a pénzügyi hatóság kiküldöttje. Ö tehát hivatásából kifolyóan vesz részt a bizottság működésében, aki ezenfelül a kellő szakképzettséggel is rendelkezik. Ezekből a szempontokból tehát a legmegnyugtatóbban ő reá volna bízható az indokolás megszerkesztése. Az előadó azonban a kincstár képviseletében éppen olyan félként jelenik meg a bizottság előtt, mint az adózó, a bizottság pedig egyformán független mindkét féltől és épp úgy felette áll a kincstárnak, mint az adózónak. A bizottság független bírósági jellegének kigúnyolását jelentené tehát a kincstári képviselőnek ez a megbízatása. Ugyanilyen joggal fel lehetne kérni az adózót is a saját ügyében hozott határozat indokainak megszerkesztésére. Avagy mit szólnánk hozzá, ha a kir. bíróság az általa hozott ítélet indokainak megszerkesztésével a felperest vagy alperest bízná meg? Ma a helyzet az, hogy van a bizottságnak ugyancsak a pénzügyi hatóság által — rendszerint nem a fogalmazói karból — kirendelt jegyzője, aki többnyire segédlettel, az ügyiratok manuális előkészítését, rendezését, lajstromozását, a kiadmányozást stb. végzi és akinek feladata egyszersmind az indokolás megírása is. Hogy ez a munka tökéletes nem lehet, azt mindjárt működésem elején sejtettem, majd későbben természetesen meg is győződtem róla. E részben magamnak elégtételül szolgál, hogy végre a legilletékesebb helyen is ugyanerre a meggyőződésre jutottak a kényszerkölcsön tárgyában hozott határozatokkal kapcsolatban, melyeknél a szabatos indokolás hiánya az alapos és lelkiismeretes ítélkezés csődjét jelentette. Az adókivetés tárgyában hozott határozatoknál ez a rendszer még nem okozott ilyen nagy bajt, mert a határozatok rendelkező részében az adóalapok felsorolása részben pótolja az indokolás hiányait. Kétségtelen azonban az, hogy ezen a téren sincsen jól így. Bizonyosak lehetünk abban, hogy számtalan esetben sikkadt el kényszerűségből az ítélkezés alapossága és precizitása kizárólag az indokolás hiányossága és felületes volta miatt, arról nem is beszélve, hogy milyen hatalmas teherkönnyítést jelentene a Közigazgatási Bíróságra egy szabályszerűen és részletesen kidolgozott indokolás. Véleményem szerint ugyanis a Közigazgatási Bíróság csakis úgy nyerhetne ítélkezésének alapjául szolgáló tiszta képet az ügyről, ha az indokolásból maga elé idézhetné a bizottság előtt lefolyt egész tárgyalást, annyival is inkább, miután a tárgyalásokról nem rendszeres jegyzőkönyvek, hanem csakis rövid feljegyzések készülnek. Miként tehát a kir. bíróságok indokolásaiban, úgy a bizottsági indokolásokban is elsősorban resummálni kellene a telek ténybeli előadásait és jogi hivatkozásait, melyeknek alapján sorra jönnének a tulajdonképeni indokolásként a bizottság ténybeli és jogi következtetései. Gondoljunk csak arra, hogy a kir. bíróságok1. sz. 31