Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A Közigazgatási Biróság és az adófelszólamlási bizottságok. Reflexiók dr. Bodó Farkas kir. közigazgatási bíró úrnak AZ ADÓ 1924. évi decemberi számában közzétett cikkére

Dr. Nügy Dezső: A Közig. Bíróság és az adúielszólamlüsi bizottságok. nál az ügyek túlnyomó részében még a felsőbb fórumokon is érvényesül a teljes szóbeliség elve, illetve a felek felszólalási joga. Pedig a felsőbíróságokat a fentvázolt módon alaposan kidolgozott indokolások is könnyítik nehéz munkájukban. Ezzel szemben a Közigazgatási Bíróság kizárólag a — sokszor nagyon is hiányos — iratokra van utalva. Mindebből önként adódik annak meggondolásának szükségessége is, vájjon nem volna-e célirányos a bizottsági eljárás egész rendszerének megváltoztatása? De ennek a mai rendszernek egyéb hibája is vau. A bizottság jegyzője ugyanis épp oly alkalmazottja a kincstárnak, tehát az egyik félnek, mint az előadó. Ugyanazok az elvi kifogások tehát vele szemben is támaszthatók. Ha most még hozzávesszük, hogy a jegyzőben a szigorúan vett jogászi képzettség és gyakorlat sem található fel rendszerint, hogy továbbá napi 10—20 indokolás feldolgozása mellett még egyéb hivatali teendőket is végeznie kell, beláthatjuk, hogy a mai rendszer mellett és keretek között a kérdésnek most már nem halasztható megoldását keresztülvinni nem tudjuk. Hol keresendő tehát a megoldás? Miután sem az elnök, sem a tagok, sem az előadó erre a munkára nem alkalmas, tényleg nem marad más, mint a bizottság jegyzője. Csakhogy ennek a jegyzőnek egyrészt a kincstártól függetlennek, másrészt pedig jogászilag szakképzettnek kell lennie. Vagyis a bizottság jegyzőjének a bírói státusba beosztott bírósági jegyzők, esetleg joggyakornokok sorából kellene kikerülnie. A jegyzőnek ez a jogállása nem zárná ki azt, hogy pénzügyi továbbképzését a bizottság szünetelésének idején a pénzügyi hatóságokhoz beosztva nyerhesse el, bár — azt hiszem — most jóidőre nem sok szünete lesz a bizottságnak. Ez a rendszer újabb megterhelést sem jelentene a kincstárra, mert ugyanerre a munkaerőre most is szükség van. Tökéletes azonban a bizottságok munkája csak akkor lesz — és erről akarok legvégül szólni —, ha az illetékes hatóságok a bizottsági elnökök kiválasztására is több gondot fordítanak. Ennél a kiválasztásnál azt kell szem előtt tartani, hogy a bizottságot vezetni és irányítani az elnöknek kell és azt a bizottság független bírói testületi jellegének megóvása végett nem szabad — mint sok helyütt — a kincstári előadónak átengedni. A bizottság munkájának kifogástalansága az elnök erélyén és rátermettségén múlik. A Közigazgatási Bíróság szigorú határozatai által teremtett új helyzetben annyival is inkább áll ez, miután az indokolásnak elvileg az elnök munkájának kell lennie oly értelemben, hogy azt a jegyző az elnök felügyelete, ellenőrzése, irányítása és felelőssége mellett készíti el. Ehhez pedig, ha nem is feltétlenül a jogi szakképzettség, de legalább a jogászi készség és a pénzügyi jogban való jártasság elengedhetetlenül szükséges. 32 1. sz.