Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A Közigazgatási Biróság és az adófelszólamlási bizottságok. Reflexiók dr. Bodó Farkas kir. közigazgatási bíró úrnak AZ ADÓ 1924. évi decemberi számában közzétett cikkére

Dr. Nagy Dezső: A Közig. Bíróság és az adöfelszólamlási bizottságok. felszólamlási bizottságnak, akkor, amikor a cikknek a bizottságok működését ejrősen kritizáló tartalmával való egyetértésemnek hangot adok. Sohasem mulasztottam el t. i. befolyásomat érvényesíteni, — nem mindig egyforma sikerrel, — amikor jogászi meggyőződésem szerint a törvényes útról kisiklást véltem felfedezni. De épp úgy állandóan aggodalommal szemléltem a bizottságok működésében elburjánzott azt a szokást, mely az indokolási kötelesség elmulasztásában, esetleg csupán elhanyagolásában nyilvánul meg. Jól éreztem, hogy ez előbb-utóbb ide fog vezetni, amikor a felső fórumnak kell hivatalosan1 'megá;Iliapíta\nia a határozat felülbíráíhatóságának lehetetlenségét — az indokolás hiánya miatt. Sajnos azonban ezen nem állott módomban és félek tőle, hogy a mostani keretek között senkinek fog módjában állani segíteni. Ennek kimutathatása végett nézzünk bele a bizottság szervezetébe és tárgyalásának rendszerébe. A bizottság tagjainak, köztük az elnöknek, nem élethivatásuk a bizottságban való működés. Hivatásából kifolyólag vesz részt a bizottság előadójaként a pénzügyigazgatóság (ker. adófelügyelőhelyettes) kiküldöttje és jegyzőjeként az ugyanezen pénzügyi hatóságok egy — rendszerint nem fogalmazói — tisztviselője. A bizottság tagjaira nézve kötelezettségük teljesítésére semmiféle szankció nem áll fenn. Az 1920 : XXÍIÍ. t.-c. 24. §-a is csupán abban az esetben engedi meg felmentésüket, ha a fennálló törvényes rendelkezések ellenére és a közérdek súlyos sérelmére járnak el. Szigorúan véve, jogilag még arra sem kötelezhetők, hogy a tárgyalásokon rendszeresen résztvegyenek, még kevésbbé arra, hogy az ügyek előkészítésében dolgozzanak, avagy éppen írásbeli munkát végezzenek. Következik ebből, hogy sem a tagokra, sem az elnökre a határozatok indokainak írásbeli kidolgozását bízni nem lehet. De nem lehet már csak azért sem, mert az indokok szabatos kidolgozásához fegyelmezett jogászi gondolkodás és gyakorlat szükséges. Ilyennel pedig a bizottságnak rendszerint csupán egykét tagja rendelkezik. Figyelembeveendő továbbá az is, hogy a bizottsági tárgyalás a legteljesebb szóbeliség jegyében folyik le. Az ügyek csupán a tárgyalásra, de nem egyszersmind a határozathozatalra vannak előkészítve, hiszen az írásbeli fellebbezés is rendszerint igen kevés anyagot tartalmaz. A bizottság döntésének iránya a félnek a tárgyaláson tett szóbeli előadásán és bizonyításán alapszik. Ebből következik, hogy ha valamelyik tag bízatnék meg, a fentiekre való figyelem nélkül, a határozat, illetve indokolás megszerkesztésével, ez az illető tag részéről a tárgyaláson való koncentrált figyelmet, pontos jegyzetkészítést, tehát igen nehéz szellemi munkát igényelne, amit még meg kellene toldania a hosszas, időt rabló és talán még nehezebb otthoni írásbeli munkával. Ezt a munkát pedig a rendes kenyérkereső foglalkozásukkal amúgy is megterhelt polgároktól kívánni nem lehet. Nem különösen azért a csekély jelenléti díjért, melyet legtöbbször csupán hónapok múlva szoktak megkapni. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy-egy 30 1. sz.