Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A Közigazgatási Biróság és az adófelszólamlási bizottságok. Reflexiók dr. Bodó Farkas kir. közigazgatási bíró úrnak AZ ADÓ 1924. évi decemberi számában közzétett cikkére

Dr. Nagy Dezső: A Közig. Bíróság és az adóieiszólamlási bizottságok. előtérbe tolása? Nem szabad, hogy a pénzügyi kormányzatot megtévessze egyeseknek az aránytalanságokra alapított panaszkodása. Legyünk azzal tisztában, hogy tökéletes igazságossággal keresztülvitt adóztatás nem képzelhető. Amint emberi tökéletlenségünkkel sehol sem, úgy itt sem tudjuk megvalósítani a tökéletest. Az adóztatás terén a tökéletes igazságot el nem érhetjük, hanem csak megközelíthetjük. Az adórendszer jóságán múlik, hogy ez a megközelítés mily távolságra történik. Amint azonban az említett cikk nagyon meggyőzően kifejti, semmi esetre sem lehet jó az az adórendszer, melybe az arányosítás elve be van illesztve, mert ez az elv a gyakorlatban egyszerűen keresztülvihetetlen, az adókivetési ténykedéseket bonyolítja, összebogozza, az igazságtalanságot és méltánytalanságot pedig a helyett, hogy enyhítené, fokozza és súlyosbítja. A jó adórendszerben mindig megvan a mód arra, hogy az elsőfokon elkövetett igazságtalanságok és méltánytalanságok a felsőbb fokon az emberi lehetőség határain belül kiküszöböltessenek és az anyagi igazság az elérhető legkisebb távolságra megközelíttessék. Az 1924:VI. t.-c. 4. §-a a kölcsön összegének mérséklése, illetve felemelése szempontjából a kölcsön alapjának megfelelő helyesbítéséről, ilielve helyes megállapításáról beszél. A kölcsön alapját pedig a 2. §. az 1923. évre kivetett jövedelem- és vagyonadóban állapítja meg. Meggyőzően fejti ki a cikk ennek alapján azt, hogy „a helyesbítési eljárás keretében meg kell állapítani az 1923. évi adóalapokat a vagyonnak az 1922. év végén volt állaga és értéke szerint és az 1923. évben valósággal elért adóköteles jövedelem szerint". Nagyon hasznos a cikknek a bizottsághoz intézett az a kitanitása, hogy túl kell helyezni magukat azon a kényelmi állásponton, mely szerint hozzávetőleg állapították meg azt, hogy az 1923. évi jövedelem és 1922. év végén volt vagyon mennyivel múlhatta felül az 1921. évekre kivetett adók alapjait, illetve lehetett kisebb emezeknél, de sokszor még ezen hozzávetőleges számítás nélkül is egyszerűen „a bizottság becslése alapján" állapították meg az emelés mértékét. Egyébként a cikkben foglaltak helyessége következik az 1922. és 1923. évi jövedelem- és vagyonadó előírásáról szóló 1923. évi XXXIII. t.-c. 1. §-ának (7) bekezdéséből, mely az 1922. és 1923. évekre kivetett adók mérséklése iránti kérelem előterjesztése kapcsán kötelességévé teszi az adózónak, hogy az 1922., illetve 1923. évi jövedelméről és az 1921., illetve í922. évek végén fennállott vagyonáról részletes bevallást terjesszen elő, továbbá a (11) bekezdéséből, mely az emelési lehetőség fennforgása esetén az adózók megfelelő megadóztatására, tehát kétségkívül új adókivetésre utasítja a pénzügyi hatóságokat. Ebből az okfejtésből természetszerűleg következik a cikknek az a további posztulátuma., mely a bizottsági határozatok tüzetes indokolására vonatkozik. Bocsáttassák meg nekem néhány szubjektív momentumnak belekeverése ebbe a cikkbe, de úgy érzem, némileg igazolással tartozom én, aki már évek óta tagja vagyok az egyik fővárosi adó1. sz. 29