Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 1. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [1. r.]
Dr. Pécsi /.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai, sánál a kettős adóztatás elkerülésénél messzebbmenő szempontok vezették, t. i. a külföldi fizetési eszközök és egyéb pénzügyletek, valamint az értékpapírok gyors cseréjének szempontjai. Utal arra, hogy a T. a kérdéses forgalomból, illetve ügyletekből keletkező bevételeket általában mentesíti anélkül, hogy e bevételek közt különbséget tenne. Rámutat arra, hogy minden valuta, deviza és értékpapír adás-vétel egységes üzlet, senki sem köt külön ügyletet a jutalékra vagy alkuszdíjra nézve. Miután az 1900 : XI. t.-c. vh. U. 12. §-a szerint „az értékpapírok után fizetett járulékok" (mely alatt alkuszdíjak, bizományi díjak és jutalékok értendők) az érték kiszámításánál figyelmen kívül hagyandók, a későbbi általános forgalmi adóról szóló törvénynek, ha e járulékok után most külön általános forgalmi adót kívánt volna kiróni, ezt kimondania kellett volna. Kérdi, mi értelme volna az egész mentességnek, ha az nem a jutalékok és alkuszdíj bevételére vonatkoznék?! Értékpapirforgalom az önálló kereseti tevékenység és adóalap nem a munkateljesítmény, az előbbit az értékpapírforgalnii adó kimeríti s ha a jutalék és alkuszdíj sújtatnék csak általános lorgalmi adóval, ugy az értékpapír adós-vételének új typusa keletkeznék, melynél a jutalék és alkuszdíj egészen hiányzik.*'5) Mi a kérdés állását úgy látjuk, hogy az értékpapirforgalomból származó ügyletből eredő bizományi és alkuszdijnak mint munkateljesítménynek általános forgalmi adó kötelezettsége tekintetében a miniszteriális törvénymagyarázat, melyet különben a 19.887'19^3. P. sz. közigazgatási bírósági ítélet hasonló indokolása is támogat, általában helyt álló, az is nyilvánvaló, hogy a T. ól. §. 5. pontjának célja itt csakis a kettős adóztatás kikerülése volt, de másfelől az is igaz, hogy e pont expressis verbis kimondja az értékpapírforgalomból származó bevétel adómentességét anélkül, hogy a bevételek közt különbséget tenne s az is igaz, hogy amennyiben a törvényhozó ezen alkuszdíjakat és jutalékokat adó alá kívánta vonni, ezt kifejezésre kellé volna juttatnia, úgyhogy a jelen esetben a minisztelriális és az ezzel egyező bírói törvénymagyarázat kénytelen volt a logikai törvénymagyarázat azon nemével élni, amelyet interpretatio restrictivának nevez a jogtudomány. Nem ilyen aránylag egyszerű a valuta- és devizaüzletek adókötelezettségének a kérdése. Itt ugyanis a tj. indokolása maga rámutat arra, hogy az 5. pont „felmenti a forgalmi adó alól a külföldi fizetési eszközök forgalmából, tehát a valuta- és devizaügyletekből származó bevételeket is, amelyek most forgalmi adóval megróva nincsenek". Hozzáteszi: „Ez azonban nem azt jelenti, mintha ezeket az ügyleteket a forgalmi adó alól teljesen ki akarnám hagyni, hanem csak azt, hogy ezek megadóztatása ennek a törvénynek a keretében célszerűen nem vihető keresztül. Gondoskodni fogok azonban arról, ;) A fenti cikk foglalata. 22 1 sz.
