Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 9. szám - Részvénytársasági apportok

Joggyakorlat. JOGGYAKORLAT Egyenes adók és váltságok. Házadó. J921. LI. t -e. 6. és 7. §. 64. Az 1921 : LI. t.-c. 6. és 7. §-aiban biztosított rendkívüli adómentességaz új, illetőleg toldaléképítkezéseket azok rendeltetésére való tekintet nélkül megilleti. Indokok: Az adómentesség iránti kérelmet a panasszal megtámadott határozat azért utasította el, mert az 1921 : LI. t.-c. értelmében adómentesség kizárólag lakás céljára emelt épületekre engedélyezhető. A bíróság ezt az indokot nem ialálta helytállónak, mert a íelhívott Törvény II. fejezetének 6. és 7. §-aiban, amelyek az új házak és toldaléképítkezések a rendkívüli adómentességről rendelkeznek, semmiféle megszorítás az épület célját illetőleg nincsen. Ilyen megkötés a törvény által elérni szándékolt célok megközelítése érdekében nem is lett volna kívánatos, mert hiszen minden új építkezés, ha nem is lakás céljára történt, a lakásínséget enyhítette legalább is közvetve azzal, hogy eddig egyéb célokra használt lakrészek felszabadultak és eredeti rendeltetési knek visszaadattak. A felhívott törvény II. fejezetének végrehajtása tárgyában kiadott 1922. évi 18.745. sz. pénzügyminiszteri végrehajtási utasítás bevezetése reámutat továbbá arra a körülményre, hogy a törvény célja íem csupán a lakásínség enyhítése, hanem másodsorban az építőipar foglalkoztatása volt. Ezen kettős cél elérése érdekében biztosította a törvény a II. fejezetben tárgyalt rendkívüli adómentességet, amely II. fejezet a végrehajtási utasítás második bekezdése szerint nemcsak a kislakásokra, hanem a köz és magánosok által emelendő „mindenféle épületre (épületrészre) vonatkozik". A bíróság nem találta tehát helytállónak a panasszal megtámadott határozatnak azt a megszorító rendelkezését, hogy az 1921 : LI. t.-c. II. "fejezetének 6. és 7. §-aiban biztosított rendkívüli adómentesség csak a lakás céljára emelt épületet illeti meg, mert ilyen megszorítás a törvény II. fejezetében nincsen és a törvény céljából sem következtethető. Ezért ki kellett mondani, hogy az 1921 : LI. t.-c. II. fejezetének 6. és 7. §-ai alánján járó rendkívüli adómentesség szempontjából az új épület, illetőleg toldaléképítkezés rendeltetése teljesen közömbös. (Közig, bíróság 828/1925. sz.) Házadó. 1922:XXIT. t.-c. 1. 8. 65. A szatócsüzletben elárusításra kerülő áruk raktárhelyisége, minthogy a szatócsüzlet folytatására szolgál, üzlethelyiségnek minősül. (Közig, bíróság 10.582/1924. sz.) Házadó. 1922: XXII. t.-c. 1. §. 66. A házadó tárgyául szolgáló épület jellegét nem a tényleges felhasználás módja, hanem az adja meg, hogy lakásra alkalmas; tehát a lakás céljára épült és lakásra alkalmas voltától meg nem fosztott épület az esetben sem sorolható az adómentes gazdasági épületek közé, ha azt magtárnak használják, (Közig, bíróság 10.736/1924. sz.) Házadó. 1022 r XXII. t. c. 2. §. C. pont. 67. Favágótelepen gyáripari tevékenység nem folyik s azért az azon levő épületeket állandó adómentesség nem illeii neg. Indokok: Panaszos azt kifogásolja, hogy favágótelepére nézve az állandó házadómentességet nem állapították meg. Ezt a kifogást a bíróság alaptalannak találta. A panaszos által hivatkozott 1922 : XXII. t.-c. 2. §. 6. pontja s'zerint a gyárak és a gyárakkal hasonló ipartelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületek és épületrészek nem esnek házadó alá. Az állandó házadómentesség megállapítása szempontjából tehát nem elegendő, hogy az üzemi célra szolgáló épület ipartelep területén az iparüzem céljait szolgálja, hanem szük9. sz. 361