Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [1. r.]

Dr. Pécsi J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. alanyait meghatározván, e szakasz (1) pontjában kimondja, hogy „Általános forgalmi adó alá esik mindenki, aki belföldön az őstermeléstől különböző bármilyen önálló, bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenységét fejt ki", u. e. §. (2) pontjában pedig azt, hogy „nem számit... adómentes őstermelésnek az erdőgazdaság, amelyből származó bevétel általános forgalmi adó alá esik". Első pillantásra szembeszökő az (önálló) őstermeléssel foglalkozó népesség kedvezményezett helyzete. E helyütt azonban szorosan különbséget kell tennünk az általános forgalmi adónak 1921. évi szeptember hó 1-ső napján történt életbeléptétől az 1924. évi június hó 30-áig terjedő időpontban fennállott s az az utóbbi időponttól fogva a jelen időig terjedő jogállapot tekintetében; az őstermelésnek kedvezményezett helyzete az 1924. évi június hó 30-áig terjedő időpontban is igen jelentékeny volt ugyan, ez utóbbi időponttól fogva azonban teljességgel külön státust látszik képezni az adózó közönség soraiban, legalább a forgalmi adókötelezettség tekintetében. A kérdéses két jogállapot közti lényeges eltérést tudvalevőleg az 1924. évi IV. t.-c. 2. §-ához fűzött a) melléklet B) IV. 2. (1) pontjának ama rendelkezése hozta létre, mely szerint „az őrlési adó 1924. évi június hó 30-ával megszüntetendő"-nek mondatott ki. Az 1924. évi június hó 30-át megelőző időben ugyanis az őstermelés — általános forgalmi adókötelezettsége részleges pótlásaként — az őrlési- és cukorrépa-forgalmi és az állatforgalmi adónak terhét viselte, az őrlési adó megszűnésétől fogva azonban csupán a cukorrépa-forgalmi adó és az állatforgalmi adó terhe nehezedik rája, hozzászámítva mindkét időpontban az erdőgazdaságból származó bevételek általános forgalmi adókötelezettségét. Hadd tűzzük közvetlenül következő fejtegetéseink élére a pénzügytan hazai művelői tszteletreméltó Nesztorának, dr. Matlekovits Sándornak bölcs intelmét: „A törvényhozás... különösen tartózkodjék az ingó vagyon teherbírásának túlbecsülésétől, illetőleg ne higyje azt, hogy minden ingó érték a „hadimilliomos" üldözendő műveletének gyümölcse; járjon el a javaslatok megbírálásánál azzal a tudattal, hogy ennek az országnak vagyona és jövedelme kétharmad részében a mezőgazdaság körében van és hogy az ingó vagyonban fekszik a tőkének az a része, mely a termelés alapját képezi, mely nélkül intenzív gazdálkodás és ipar nem fejlődhet..."42) Ha már most figyelembe vesszük, hogy tipikusan agrárországunknak mintegy 9,700.000 kat. holdnyi szántóföld területe mellett csak körülbelül 2,029.000 hold erdőterülete van, cukorrépaterületünk az említett 9,700.000 holdból pedig alig valamivel halad meg S0.000 holdat,43) ha továbbá számbavesszük a cukorrépaforgalmi adó 42) Dr. Matlekovits Sándor: A pénzügyi reform. L. „Az Adó" 192J. évi 3—4. sz. 63. o. 43) A számadatok részben az ált. forg. adó tj. indokolásából, részben Buday László: „A megcsonkított Magyarország" c. müvéből, Budapest, ]92l/valók. 1. sz. 13