Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [1. r.]

Dr. Pécsi J.: Az ált. és fényűzési iorg. adó mai rendszerének hiányai. 1918. évi július hó 26-iki német birodalmi Umsatzsteuergcsetz bizottsági tárgyalásakor is, hol azt általában „eine Gewerbesteuer rohester Form" névvel illették.19) A német szakirodalomban A. Kloss a forgalmi- és nyugta~ bélyeget kifejezetten üzleti adónak mondja s utal arra, mily könynyen átalakulhat az egyenes adóvá.20) F. Diepenhorst pedig éppen Kloss nézetét bírálva igen hasonlóan vélekedik: „ ... Im Sinne des Gesetzgebers handelt es sich sichenlich um eine indirecte Steuer . . . Derngegenüber steht jedocli die Tatsache, dass... in vielen Falién die Fortwálzung gar nicht gelingt, namentlich nicht, wenn die Ware mehrere Glieder des Zwischenhandels erst durchlaufen muss, ehe sie in die Hánde des Verbrauchers kommt. Unter diesen Umstánden würde der Umsatzstempel den Charakter der reinen Gewerbesteuer annehmen."21) Általánosságban a nomenclaturára nem helyeznénk különös súlyt, hiszen élénken emlékezünk arra, hogy dr. F. J. Neumann idevágó és oly fáradságos kutatásai22) mily kevés rendet tudtak teremteni az adóknak logikus skatulyázása dolgában, aláírjuk Kari Flster-re\, hogy Smith Ádámnak csupán az egyenes adók jogosságát erősítgető főszabálya az elavult felfogások „halottas kamrájába" való; itt mégis arról a célkitűzésről lehetne szó, hogy általános forgalmi adónk további kiépítésében annak antiszociális látszatát lehetőleg kiküszöböljük, azt eltagadhatatlanul igazságtalan és aránytalan fejadóként ható generális fogyasztási adójellegétől lehetőleg megtisztítsuk, adóforrását pedig a teljesen ismeretlen ezerfejű fogyasztás merőben ismeretlen teljesítő képessége helyett az ismert forgalombahozók valószínűsíthető átlagos teljesítő képességébe helyezzük át, még ha eredeti intenciónk — az adó meghonosításakor — ezzel ellenkező is volt. Hiszen ha nem így lenne s ha az általános forgalmi adót továbbra is amolyan általános fogyasztási adóként akarnók fenntartani, esetleg — béláthatatlan ideig — állandósítani, akkor a magyar adózó közönség méltán megismételhetné Kossuth2*) szavait: „Nem játszi szó, hanem a legkomolyabb valóság, miszerint a magyar adózás rendszerint nem egyéb, mint rendszeresített mesterség, attól venni:. akinek nincs" s az ily eljárásra ráolvashatnók Mencse-\\€k, az ókori kínai reformátornak intését is: „Túlságos adók által elrabolni a szegénytől életfenntartásának alapját annyi, mint tőrbe ejteni a népet és a tulajdon biztonságát veszélyeztetni."24) 19) U. a. szerző: „Die deutschen Kriegssteuergesetze von 1918." c. cikke a Finanzarchiv XXXVI. évf, I. köt. 274—275. oldalain. 20) A. Kloss: „Warenumsatzstempel" Leipzig, 1917. 13. o. 21) L. F. Diepenhorst: Warenumsatzstempel c. bírálatát a Finanzarchiv XXXIV. évf. II. köt. 467. o. 22) Fr. J. Neumann: Die Steuern. 23) Adótervezet 5. o. 24) Dr. Finkey Ferenc: „A tételes jog alaoelvei és vezéreszméi." Budapest 1908. 64. o. s 1. sz.