Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából

Kálmán Béla: Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából. 1. Tegyük fel, hogy a társulat egy áruját, mely leltárában 1000 korona régi értékkel — aranykoronával — szerepelt, eladja 17 millió -papírkoronáért és nem vásárol új árut, hanem az összegét egyéb célokra rezerválja. Tegyük továbbá fel, hogy az év végei árukészlet ezen eladott áruval kevesebb lesz az előző évi árukészletnél. Józan számítás szerint nincs itt nyereség, mert az űj 17 millió papírkorona ugyanannyit ér, mint a megszűnt 1000 aranykoronás érték. Ámde nem így a társulati adóról szóló törvény és rendelet szerint, inert ezek az aranyértékben való összehasonlítást csupán az árukészleteknél engedik meg. Kénytelek vagyunk tehát a pusztán számszerű összehasonlítást alkalmazni, mely szerint, ha a befolyt 17,000.000 papirkoronábói levonjuk a leltár szerinti 1000 aranykoronát, marad 16,999.000 papírkorona többletbevétel, vagyis nyereség. Ez pedig abszurdum. 2. Tegyük fel, hogy a társulat különféle részvényeket, melyek mérlegében 800 aranykoronával voltak felvéve, elad 8,500.000 papírkoronáért és beszerez érte árukat. Vagyis az előző évi leltári állapot annyiban változott, hogy 800 aranykorona értékű részvény helyett a társulat most 8,500.000 papírkorona értékű áruval rendelkezik. Valósággal mi itt az eredmény? A 8,500.000 papírkorona aranyértéke 500 aranykorona, az eladott értékpapírok mériegszerü és valóságos aranyértéke 800 aranykorona volt, ennélfogva 300 aranykorona effektív veszteség van. Tegyük fel emellett, hogy az árukészlet leltározása aranykoronaértékben több árut eredményez, mint amennyi az előző leltárban volt és, hogy a többlet 20 millió papírkorona értéknek felel meg. Ebbe a többletbe tehát beleesik a 8,500.000 papírkoronáért beszerzett űj áru ís. Mivel pedig az 5.S00. sz. pü. miniszteri rendelet szerint az árukészlet ama része, mely az előző évi állagot meghaladja, nem értékelhető aranybán, ennélfogva itt is a pusztán számszerű összehasonlításra vagyunk utalva, mely szerint vagyonunk szaporulata 8,500.000 papírkorona értékű áru, apadása pedig 800 aranykorona értékű részvény, tehát nyereség 8,499.200 papírkorona, ami pedig képtelenség. 3. A társulat érmckészieiéből 5 darab 20 koronás aranyat, mely mérlegében 100 régi koronával van értékelve, elad 1,700.000 papírkoronáért anélkül, hogy érmekészletét újra kiegészítené. Nyereség itt nincs, mert a befolyt 1-7 millió papírkorona annyit ér, mint a kiadott 100 aranykorona. De mivel a törvény és rendelet csak a meglévő érméknél engedi meg az előző évi értékeléssel azonos értékelést, ennélfogva kénytelenek vagyunk úgy számítani, hogy a tavalyi 100 aranykorona helyett 1-7 millió papírkoronánk lévén: társulatunk nyeresége 1,699.900 papírkorona. 4. A társulat meg akarja szerezni egy részét valamely vállalat részvényeinek. E végből eladja ma értékpapírkészlete felét 900 millió koronáért. Egész papirkészletének utolsó leltári értéke 200 millió korona, valóságos aranyértéke pedig — a különböző beszerzési árakat a mindenkori árfolyamon átszámítva — 100.000 aranykoronának felel meg. Nyert-e, veszített-e a társulat az eladással? Az eladott papírok 50.000 aranykorona értékkel bírtak, ami á 17.000 = 850 millió papírkorona. Minthogy pedig az új részvények értékében a vagyon 900 millió koronával szaporodott, ennélfogva a valóságos nyereség 50 millió mai papírkorona. Az adótörvény azonban azt kutatja itt, vájjon azonosak-e a zárlatkori papírok az előző leltárban 104 2—3. sz.