Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]
Dr. Bodroghy J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. jesen elveszítené. Elsősorban megszűnnék az általa elért jövedelemnek az a ruganyossága, amely tulaj donképen a bevételek nagysága melleti az általános forgalmi adónak egyetlen előnye. Az általános forgalmi adó jövedelmének túlnyomó része mintegy kontingentált adóbevétellé válnék, amely a lakosság fogyasztóképességénel^ növekedésétől függetlenül állandóan egy és ugyanazt az összegei fizetné be az államkincstárhoz. Másfelől pedig ez az átalányösszegben kivetett adó az adózókra nézve teljesen a becslés alapján kivetett egyenesadó természetét venné fel. Ez a helyzet kivételképen meg is állhat, szabályszerint azonban az adózók túlnyomó többségének ilyen rendszerbe való beleszorítása esetében feltétlenül káros hatásokat váltana ki. Az átalányozás rendszere tehát mindössze két hibán segítene: némileg, de nem a kellő mértékben egyszerűsítené az adóadminisztrációt és kedvezőbb hatásokat váltana ki az adómorál szempontjából. III. A második megoldási mód a forgalmi adó rendszerének egyszerűsítésére az adónak a vámkezelés és a termelés helyén való beszedése volna. Ezt a rendszert Ausztriában 1923. évi április hó 1-én életbeléptették és azóta az ott több-kevesebb változással ma is életben van. A forgalmi adónak ez a rendszere lényegileg abból áll, hogy alapul véve az ügyletenkinti forgalmi adó beszedésének rendszerét, minden árucikkre megállapítják külön-külön azt, hogy az a rendes forgalomban átlagban hány kézen szokott keresztülmenni, tehát az ügyletenkinti megadóztatás rendszere mellett ezen árucikk forgalmából mennyi forgalmi adójövedelemre tenne szert az állam. Eszerint állapítanak meg egy, a különben alkalmazottnál magasabb adókulcsot külön-külön minden egyes árucikkre és ennek az alapján szedik be a termelésnél, illetőleg a behozatalnál az adót. Ha tehát pld. készgyártmány kerül behozatalra, a vámkezelés alkalmával olyan százalékú forgalmi adót szednek be, amely egyenlő azzal az összeggel, amit a kincstár akkor kapna, ha az illető árucikk a nyersanyag termelésétől egészen a készgyártmányig belföldön készült volna és jutott volna forgalomba. A nyersanyag tehát annak előállítójánál, vagy a vámkezelésnél forgalmi adó alá esik. Minden egyes továbbfeldolgozó ismét a forgalmi adótörvényben megállapított kulcsok alapján forgalmi adót fizet, míg abban az esetben, ha az árú a belföldön továbbfeldolgozás nélkül került forgalomba, újabb általános forgalmi adó nem fizetendő. Ennek a rendszernek a továbbfejlesztése az, amit Ausztriában több árucikkre (így elsősorban a bőr és textilanyagokra) 1924. évi január hó 1-én léptettek életbe. Ezeket az árucikkeket ugyanis nem azon rendszer szerint vetik forgalmi adó alá, hogy minden egyes továbbfeldolgozás alkalmával fizetendő újabb és újabb adó, hanem 2—3. sz. 89
