Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]
r. tsodroghy /.: Az alt. ós fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. van életben, Csehországban pedig az 1924. december havában kapott törvényes felhatalmazás alapján a forgalmi adó egy helyen való beszedésére térek át, ezeknek az országoknak az árucikkei — nem is beszélve az általános forgalmi adót nem ismerő államok áruiról — sikeresen versenyezhetnek a magyar piacon a magyar ipar termékeivel, ami ismét a fentebb említett káros közgazdasági hatásokra vezet. Lehetne ugyan azt mondani, hogy a külföldi ipar és kereskedelem versenyképessége ellen védelmül szolgál a magas arany összegekben megállapított magyar vámrendszer. Elsősorban meg kell azonban állapítanunk azt, hogy ez a vámrendszer csak a magyar termelést védi a külföldi verseny ellen. Ha a magyar kereskedő hoz be árut a külföldről, az ugyanolyan vámtételeket fizet, mint az a külföldi iparos vagy kereskedő, aki árut importál. A külföldi keresetüző azonban legalább is egy forgalmi adót megtakarít és ezáltal versenyképesebbé válik a belföldön. Ami már most az ipar vámvédelmét illeti, itt meg kell jegyeznünk azt, hogy az aranykoronában megállapított vámösszegek a közeli jövőben megkötendő kereskedelmi szerződésekkel lényegesen csökkenni fognak. A vám hivatása végső eredményében azoknak a differenciáknak a kiegyenlítése, amennyivel a kevésbbé fejlett belföldi termelés drágábban tud árut előállítani, mint a külföldi. És ha vámjaink tényleg el fogják érni megfelelő leszállítása után azt a határt, amely ennek a differenciának a kiegyenlítésére alkalmas, az egy vagy esetleg több ízben bekövetkezendő forgalmi adó megtakarítás a külföldi kereskedelem vagy ipar részére még a belföldi termelés felett is fokozott versenyképességet fog biztosítani. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy a jelenlegi forgalmi adórendszerünk fenntartása ügy az államkincstár, mint az adózók részére mekkora adminisztratív munkával jár. A kincstár az adózókat könyvek vezetésére kényszeríti, ami az adózók százezreinél igen sok mukatöbbletet és esetleg külön alkalmazottak tartásával súlyos költségtöbbletet is jelent. Az adózók által vezetett könyveket a kincstár ellenőrzi, ami ismiét ezrekre menő forgalmi adószemélyzet fenntartását teszi szükségessé. Maga ez az adminisztratív munkatöbblet tehát az adózók részére olyan kiadásokat jelent, amelyek végső eredményükben adókiadásoknak tekinthetők, tehát az adózók jövedelmét különben is elég súlyos százalékkal sújtó közterheket növelik. A kincstár részéről pedig ez a rendszer az állami alkalmazottak számának a növelését, egy sereg tisztviselő fizetését vonja maga után, ami különösen a kincstár, mai helyzete mellett igen súlyos tehernek tekinthető. De ugyanez a rendszer jelenti azt is, hogy az általános forgalmi adó jövedelmének a behajtása igen nagy költségeket emészt fel, olyan költségeket, amelyek más, lejjebb vázolt rendszer életbeléptetése esetében csökkenthetők volnának. De nem hagyhatók figyelmen kívül azok a pszichológiai hatások sem, amelyeket az általános forgalmi adó jelenlegi behajtása 2—3. sz. 83
