Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2-3. szám - Az átmeneti számlák adókötelezettsége

Joggyakorlat. tárgyául szolgáló ügyletet olyképein foganatosítja, hogy harmadik személy mellőzésével és e személy helyett maga lép föl közvetlenül szerződő fél gyanánt a megbízóval szemben (önszerződés a kereskedelmi törvény 381. §-a értelmében). Ez esetben ugyanis a törvény szerint a bizományost ugyanazok a jogok illetik és ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mintha az ügyletet megbízója részére a saját nevében egy harmadik személlyel kötötte volna meg és így a jogi helyzet tuajdonképen az, hogy a bizományos a bizomány tárgyául szolgáló ügyletet ugyan önmagában, de kettős jogi minőségben kötötte meg. Ez esetben is az általános forgalmi adókötelezettség szempontiából a lényeges az, hogy az adóköteles a bizomány tárgyául szolgáló eladási ügylet alapján történt áruszállításból ' eredő bevételén kívül, amely már a forgalmi adó egyik válfajával: az értékpapírforgalmi adóval meg van róva, vájjon szert tett-e a megbízási ügylet alapján teljesített munka díjazásaképen olyan külön bevételre, ámely mint önálló kereseti tevékenységből eredő és a forgalmi adó egyéb válfaja által nem érintett összeg, joggal vonható általános forgalmi adó alá. Abban a panaszirat által felvetett kérdésben, hogy vájjon a külföldi fizetési eszközök forgalmával kapcsolatban bevételezett közvetítői díjak és jutalékok — az 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §-ának 5. pontjában foglalt rendelkezésre való tekintettel — az általános forgalmi adó alól mentesek-e, a jelen esetben ez a bíróság állást nem foglalhatott, mert a magyar királyi adóügyi ellenőrző és útmutató hivatalhoz beadott alapkérvény szerint azok a jutalékbevételek, amelyek után a most visszakért forgalmi adót a panaszos cég befizette, kizárólag az értékpapírforgalmi adóról szóló 1900: XI. t.-cikkben felsorolt értékpapirforgalmi ügyletekből származnak és így a külföldi fizetési eszközök forgalmával kapcsolatosan szedett jutalékok és díjak tekintetében olyan konkrét forgalmi adókivetésnek, avagy tényleg befizetett adó visszatérítésének esete nem forog fenn, amely e bíróság előtt, az 1921 : XXXIX. t.-cikk 57. §-a szerint, panasz tárgyává tehető. (Közig, bíróság 19.887/1923. sz.) Társasági szerződési illeték. 111. díjj. 59. tét. 4. p. 27. Alkalmi társulás alapítását tartalmazó kereskedelmi levél feltétlen illetékkötelezettség alá esik. indokok: Vitás a M. O. Bank részvénytársaság és a M. Sz. K. Á. részvénytársasága között a francia keleti hadsereg leszerelési anyagához' tartozott automobilparknak és a hozzátartozó anyagoknak megvétele stb. céljából létesült alkalmi társaság illetéke. A kir. közigazgatási bíróság a felmerült vitára való tekintettel megállapítja, hogy a szóbanforgó társulás utáni illeték kiszabásánál az 1920 : XXIV. t.-c. 13. §-ának 9. pontja nem alkalmazható, mert a most idézett törvényhely az 1920Ó évi 79.200. sz. pénzügyminiszteri rendelet bevezető részének első bekezdésében foglalt rendelkezés szerint 1920. évi október hó 1-én lépett életbe, holott a társulás alapítását tartalmazó kereskedelmi levél előbb, nevezetesen 1920. évi június hó 9-én, kelt. Az előbbiekben foglaltak dacára a kérdéses társulás alapítása illeték alá esik, mert az illetéki díjjegyzék 59. tétele 4. pontjának 2. bekezdésében foglalt kifejezett rendelkezés szerint: ha a levélalak „társasági szerződés" kiállítására használtatik, a levelet okiratnak kell tekinteni s mint ilyent illetékkötelezettség alá kell vonni, olyan törvényes rendelkezés pedig az 1920 : XXIV. t.-c. megalkotása előtt sem volt, mely az alkami társaságokra nézve az illetéki díjjegyzék 59. tétele 4. pontjának 2. bekezdsében foglalt, imént említett rendelkezés alkalmazhatását kizárta volna. Téves a panaszos részvénytársaságnak abbeli érvelése, hogy az illetéki díjjegyzék 89. tétele alatt említett társaságok közé az alkalmi társaságok nem sorozhatok, mert az idézett tétel I. A), továbbá B) 1. pontjában általában megkülönböztetés nélkül társasági szerződésekről, I. B) 7. b) pontjában pedig az a) pontban emjlített közkereseti társulatokon kívül minden egyéb társulatról van szó, s mert ha való volna is, hogy az említett díjtételbe foglalt 1869 : XVI. t.-c. megalkotásakor az alkalmi társaságok még ismeretlenek voltak, ez a körülmény nem döntő jelentőségű, mert ha valamely törvény megalkotása 2—3. SZ. 91