Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2-3. szám - Az átmeneti számlák adókötelezettsége

Joggyakorlat. 'után az élet fejlődése új alakulatokat hoz létre, amelyek azonban lényegükben a törvény által szabályozni kívánt alakulatokkal a törvény célzatához képest azonos tekintet aíá jönnek, ebben az esetben az okszerűség azt kívánja, hogy a már meglevő törvényt az új alakulatokra is alkalmazzuk. Abból a körülményből, hogy az 1920 : XXIV. 13. §-ának 9. pontjában az alkalmi társulásokról kifejezetten rendelkezik, nem lehet arra következtetni, mintha a megelőző jogállapot szerint az ilyen társulások nem estek volna társasági illeték alá s reájuk nem volna vonatkoztatható az illetéki díjjegyzék 50 tét. 4. pontjának 2. bekezdésében foglalt rendelkezés, mert az idézett törvénycikk a társaságok ílíetckét a maga egészében s minden részletére kiterjedően kívánta szabályozni, felvett tehát olyan rendelkezéseket is, amelyek tiilajdcnképen már az előző jogállapot szerint is érvényben voltak és másrészt világosan rendelkezni kívánt az előző iogállapot szerint nem kétséges esetekről. A kir. közigazgatási bíróság nem fogadta el panaszos részvénytársaságnak azt az érvelését sem, mintha a szerződő felek az alkalmi társulás céljára csak munkásságukat kötötték volna le, ellenben vagyoni hozzájárulás nem történt. A kérdéses kereskedelmi levél 1. pontjában az foglaltatik, hogy „A lebonyolításhoz szükséges tőkét Önök és Mi egyenlő arányban tartozunk i endelkezésre bocsátani." Ez a kikötés mindkét részről vagyonbeli hozzájárulást jelent, amelynek az illeték kiszabásánál figyelembe veendő jellegét nem másíthatja meg az a megállapodás, hogy a panaszos részvénytársaság hitelezte a vele szerződő „M. Sz. K. Á. részvénytársaságáét terhelő vagyoni hozzájárulást A szerződés a vagyoni hozzájárulás összegszerűségét nem állapítván meg, helyes az alsófokú hatóságoknak az az álláspontja, hogy az illeték kiszabásának alapjául a társaság céljául kijelölt vételre stb. már tényleg kiadott összeget vette, amelynek számszerű helyességét különben a panaszos részvénytársaság nem is kifogá solta. A kereskedelmi levél, amint már említve volt, 1920. évi június hó 9-én kelt, illetékszabás alá pedig csak 1922. évben, tehát az 1920 ; XXIV. t.-c. hatálya alatt került. Ilyen tényállás mellett az idézett törvénycikk 24. §-ának 1. bekezdéséi ben foglalt rendelkezéshez képest az eme törvényben meghatározott magasabb illetéket kellett kiszabni, a panaszos vonatkozó védekezésével szemben egyszersmind megemlíti a kir. közigazgatási bíróság, hogy az a körülmény, amely szerint a kérdéses kereskedelmi levél hivatalos uton szereztetett be s azt nem a panaszos fél jelentette be, az illetékkötelezett fél javára nem szolgálhat, mert a hivatalos beszerzés a bejelentést pótolja s mert az illetékköteles fél a bejelentés törvényellenes elmulasztása folytán nem juthat előnyhöz. A bélyeg- és illetékszabályok 129. §-ának a) pontjában foglaltakhoz képest helyesen szabatott ki az illeték összegével egyenlő bírság. Végül panaszosnak a jóhiszeműségre fektetett védekezése nem jöhetett figyelembe, mert a közigazgatási bíróság hatáskörébe a méltányossági kérdések nem tartoznak (Közig, bíróság 12.214/1922. sz.) 92 2—3. SZ.