Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2-3. szám - Az átmeneti számlák adókötelezettsége

Joggyakorlat. JOGGYAKORLAT Egyenes adók és váltságok. Általános kereseti adó. 1922: XXIII. t.-c. 14. §. 16. A munkaadó által a havi fizetéses tisztviselőknek havonkint kifizetett vilamosvasúti költség az általános kereseti adó alapjába beszámítandó. Indokok: Panaszos azt sérelmezi, hogy az alsótfokú pénzügyi hatóságok álláspontja szerint a havi fizetéses tisztviselőinek havonta kifizetett villamosvasúti költség is a kereseti adó alapjába számítandó. Panaszos érvelése szerint ez a költség az általános kereseti adó alapjának megállapításánál az 1922: XXXIII. t.-c. 14. §-ának második bekezdése értelmében számításba nem vehető, mert ez a költségmegtérítés illetmény, vagy szolgálati pótlék jellegével nem bir. Panaszos érvelésének nincs tartható alapja. Az idézett törvényszakasz első és második bekezdésében foglalt rendelkezéseket egybevetve az általános kereseti adó alapjának megállapításánál a szolgálati és munkabéri viszonyból származó mindazok a szolgáltatások számításba veendők, amelyek a második bekezdésben foglalt kivételes rendelkezés fogalma alá nem esnek. A szakasznak második bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy „az általános kereseti adó alapjához nem tartoznak a szolgálati, vagy munkabérviszonyból származó azok a járandóságok, amelyek meghatározott hivatali, illetve szolgálati kiadással (utazással stb.) vannak egybekötve". Már pedig a kérdéses költségmegtérítés címén folyósított járandóság a törvényszakasz most idézett bekezdésében meghatározott járandóság fogalma alá nem vonható, mert a megtérített kiadás a hivatallal, vagy szolgálattal járó kiadásnak nem tekinthető. A villamosvasúttal a szolgálat, vagy hivatal helyére történő utazás költsége nem a szolgálatból folyó valamely megbízás, vagy kötelezettség teljesítéséből származik, hanem az alkalmazott magánkiadása, amelyet saját személyére költ el. Amennyiben tehát a munkaadó akár a szolgálati, vagy munkabéri szerződésből folyólag, akár kötelezettség • nélkül önként az alkalmazottnak ezt a magántermészetű kiadását megtéI rí ti. ezzel lényegileg járandóságát növeli, s a költség megtérítése lényegileg járandóság természetével bír. Az a felhozott körülmény, hogy a megtérítés egyénenkint a kiadás mérvéhez képest változó, sőt ilyen kiadás fel nem merülte esetén megtérítés nem is jár, a kérdés elbírálásánál közömbös. A járandóság mérve egyénileg vizsgálandó. Egyébként pedig az idézett törvényszakasz első bekezdése szerint az adó alapjához számítandó a szakaszban felsorolt egyes járandóságokon felül minden „más egyéb" akár állandó, akár változó természetű járandóság. A kifejtett okok szerint tehát a panasz alaptalan lévén, annak hely adható nem volt. (Közig, bíróság 4.853. 1923. sz.) Ingatlan vagyonváltság. 1921 : XLV. t.-c. 5. 17. A váltságköteles vagyon értékéből a bekebelezett töketartozás akkor is levonandó, ha az nem törlesztéses jelzálogkölcsön. Indokok: A panaszolt határozattal megállapított v'áltságösszegből levonni rendelt tőketartozások a bemutatott hiteles telekkönyvi kivonat szerint még az 1920. évi december hó 31-ét. megelőzően kebeleztettek a váltságköteles ingatlanokra és az illető hitelező pénzintézetek cégsze34 2—3. SZ.