Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A részvénytársaságok hadi és bankjegyfelülbélyegzési kölcsönei s az új társulati adó

Dr. Pécsi Jenő: A tehertételek levonhatása és a jövedelemadó-vallomás. túltette magát, amikor „a jövedelem fogalmának a közgazdasági tudományban is vitás elméleti meghatározását kerülve, célszerűbbnek találta azt, hogy a törvénybe gyakorlati körülírást" állított be oly szövegezéssel, amint az 1909 : X. i.-c. 9. §-ában olvasható, mely szakaszt az 1920 : XXIII. t.-c. érintetlenül hagyta. Ám érintetlenül hagyta ezt az oly nevezetes 1921. évi 52.000. sz. Utasítás is, mely még ezután is sok bajt fog okozni az illetékeseknek s melyet az 1922 :1. t.-c. 8. §-a törvényerőre emelt s amely — úgy véljük — az alaptörvénnyel nem minden részében congruens rendelkezéseivel mint „lex posterior" sok elméleti vitát derékban roppantott. (Pl. a vagyonadóértékelések!) Az ezen utasítást is feldolgozó H. Ö. (M. kir. pénzügyminisztérium 1921.) II. Rész 14. §. 3. bekezdése világosan kimondja, hogy: „az egyes jövedelmi forrásokból származó jövedelmeknek együttes összegéből a tehertételek levonása után mutatkozó eredmény a tiszta jövedelem". Amennyiben tehaí teherlevonás nem történt, nem a tiszta jövedelem adóztatik meg, ha pedig a jövedelemadónál nem a tiszta jövedelem képezi az adóalapot, az egyszerűen a hozadéki adók megduplázására süly ed alá, pedig hiszen friedrich Július Neumann, a jövedelmi adózás fáradhatlan vizsgálója is, a jövedelmi adózás gerincének és legfőbb előnyének a teherlevonást vallja: .,Wir mögen uns alsó drehen und wenden, wie wir wollen, nur die allgemeine Einkommensteuer verbürgt uns gerechten Schuldzinsenabzug. Ohne sie koinmen wir mit steigender Steuerlast und zunehmender Kreditwirtschaft in immer árgere, gerade fúr die Unbemittelten von Jahr zu Jahr schwerer ettrágliche und auqh aus sozialpolitischen Gründen immer mehr zu missbilligende Ungerechtigkeiten!" (Die pers. Steuern v. Eink. Tübingen 1896. 80. 1.) Általános elméleti szempontból tehát a tehertételek levonása mellőzésével megállapított jövedelmi adó megszűnik a teherviselési képességhez igazodó valódi jövedelmi adó lenni. Tekintsük azonban a kérdést a jelenleg fennálló tételes rendelkezések szempontjából is. Ami a felvetett kérdésnek a tényleg fennálló törvényes rendelkezésekhez való állását illeti, nézetünk szerint ez sem okozhat különösebb nehézségeket. Nézetünk szerint olyan esetekben, amikor az adózó fél kellő időben benyújtott jövedelmi adóvallomása hézagait vagy hiányait az észrevételezési eljárás során, tehát még az adókivetési eljáráson belül pótolja: az általa bejelentett és igazolt tehertételeknek jövedelmi adó alapjából leendő levonását még joggal kérheti, illetőleg igényelheti. E kérelem teljesitése aggályos egyáltalán nem lehet. A m. kir. pénzügyminisztérium által kiadott „A jövedelemadóra és a vagyonadóra vonatkozó törvényes rendelkezése Összeállításának II. Rész V. Fejezet 32. §. D) 1. pontjában ugyanis megjegyzi, hogy:" a tehertételek levonásának csak kellő időben (....) adott (....) és számszerű bevallása esetében van helye és hogy csak azoknak a tehertételeknek a levonása foglalhat helyet, amely tehertételeket az adóköteles a bevallásban megjelölt, illetve amelyeket — ha a bevallásban fel nem sorolta — a kivetési eljárás befejeztéig vagyis legkésőbb az adó elsőfokú megállapítását tartalmazó jövedelemadó lajstrom közszemlére kitétele utáni észrevételezési határidő lejártáig bejelent. Ezek szerint tehát a tehertételek levonhatásának kérdésében három kellék állíttatik fel, még pedig először az, hogy a vallomás kellő időben beadott legyen, másodszor, hogy számszerű legyen és végül harmadszor, hogy a tehertételek az észrevétlezési határidő lejártáig bejelentessenek. Ha tehát valamely jövedelemadóköteles jövedelem- és vagyonadóvallomását kellő időben beadta, ezen eredetileg netán a számszerűség tekintetében hézagos vallomását észrevételeivel kapcsolatosan, tehát az adókivetési eljárás időpontján belül kipótolta, végül tehertételeit már eredeti vallomásában bejelentette, esetleg ezeket észrevételeiben kiegészítette: az ily adózó nem csupán a vagyonadó kétszeres összege számítása mellőzésé68 2—3. SZ.