Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A részvénytársaságok hadi és bankjegyfelülbélyegzési kölcsönei s az új társulati adó

Dr. Pécsi Jenő: A tehertételek levonhatása és a jövedelemadó-vallomás. nek igényét szerezte meg (H. Ö. II., V. fej. 32. §. G) 2. pontja), hanem ezen eljárásával eredeti vallomása számszerűségi hézagait a tehertételek levonhatása szempontjából is pótolta, hiszen a vonatkozó discussiók során előkelő helyről méltán utaltak arra, hogy kétségtelen az, hogy olyan eset­ben, midőn az érvényes jogszabály bizonyos pótlásokra általánosságban lehetőséget ad, ez a lehetőség nem szorítkozhatik a teherlevonások mellő­zésével csupán a vagyonadó kérdésére, hanem, ha a bevallás az egyik szempontból kellő időben beadottnak tekintendő, ugyanígy minősül az a másik szempontból is. Ellenkező magyarázat csak kifejezett rendelkezésből lenne levonható, Ellenkező magyarázatot a tehertételek levonhatásának kérdésében nem lehet alkalmazni, sem az Utasítás betűje, sem szelleme figyelembe­vételével, de ezt az egyedül fennállható magyarázatot támogatja úgy a grammatikai értelmezés, mint a legis és iuris rációja is. A vonatkozó utasításhely betüszerint két feltételt fejez ki a teher­tételek le\onhatását illetőleg: a kellő időben történt beadott vallomást és a számszerű vallomást. A vallomásnak tehát kellő időben beadottnak is, számszerűnek is kell lennie Olyan esetekben tehát, — amikor — ha csupán az észrevételek során pótolva is — az adókivetési eljáráson belül számszerű vallomás áll az adókivető hatóság rendelkezésére: a tehertételek levonhatása iránti jog­igény feltétlenül fennáll. A felhívott utasításhely legszőrszálhasogatóbb értelmezésével csupán az a kérdés merülhet fel, hogy a törvényhozó akkor, amikor az 1921. évi Utasítást az 1922 :1. t.-c. 8. §-ávaI törvényerőre emelte, nem azt kívánta-e a tehertételek levonásának kérdésében kifejezésre juttatni, hogy e szem­pontból a kellő időben beadott vallomásnak már eredetileg is „számszerű­nek" kell lennie. Ily kérdés netáni felvetése kétségtelenül a megítélési vita sarkpontjául tehető. Ámde e kérdés felvetése tényleg indokolatlan szőrszálhasogatás lenne, ha erre tényleges hivatalos magyarázat nem késztetne. A felhozott Utasítás sehol, egyetlen vonatkozásban sem mondja ki, hogy a kellő időben beadott vallomásnak már eredetileg is számszerűnek kellene lenni s olyképpen, hogy a számszerűség már többé — e szempont­ból — pótolhatatlan lenne. Nem mondja ezt ki sehol, legkevésbé az éppen erre vonatkozó oly fontos passzusában sem, de nyilván nem is kívánhatta kimondani, miután a levonhatás két kelléke egyikének is, másikának is a pótlását külön-külön megengedi. Megengedi pedig azáltal, hogy a H. Ö. II. Rész V. fej. 32. §. B) első bekezdése szerint a vallomás kellő időben elmaradt beadása miatti teihes jogkövetkezmények (adópótlé') alól szabadul a fél, ha később be­nyújtott bevallásával egyidejűleg az észrevételezési határidőben igazolási kérelmet terjeszt elő, de megengedi azáltal is, hogy a H. Ö. II. Rész V. fej. 32. §. G) 2. pontja szerint a számszerüség hiánya miatt terhes jogkövet­kezmények (vagyonadótétel kétszeres számítása) alól mentesít oly esetben, ha ugyancsak az észrevételezési időben a jövedelemadóköteles a jöve­delmi adója helyes kivetéséhez a számszerű adatokat beszolgáltatja. A tcherlevonás e két kellé' ének már eredetileg, egy időpontban követelt fennforgása tehát sehol sem mondatik ki, de az Utasítás, illetőleg a törvénv hozó ezt akkor, amikor az Utasítást törvényerőre emelte, nem is akarhatta kimondani, hiszen mikor valamely mozzanatnál ily megszorí­tást akar alkalmazni, azt meg is teszi, például akkor, amikor kimondja (G. 2.), hogy: Önként érthető, hogy a tehertételek a jövedelemadónál már nem vehetők számításba, ha a számszerűség már csak e jogorvoslati eljá­rás során pótoltatik. Így tehát nyilván tér engedtetik azoknak a adókivetési eljáráson belül, melyhez az észrevételezési eljárás — vitán felül — hozzátartozik, hiszen a legis ratio itt éppen az, hogy az adókivetési eljáráson belül — tehát legkésőbb az észrevételekig — minden hiány pótolható legyen. 2 3. sz 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom