Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A részvénytársaságok hadi és bankjegyfelülbélyegzési kölcsönei s az új társulati adó

Dr. Tihanyi Lajos: A részvénytársaságok hadi és bankjegyfeliilbélyegzése. gáltatott arra, hogy vagyonára egy vagy több hitelezője zálog-vagy megtartási jogot szerezzen." S a B. T. K. 417. §-a szerint részvénytársaság bukása esetén a vagyonkezeléssel az alapszabályok értelmében megbízott személyek felelősek. A magyar törvényhozás előrelátása akkor, midőn a háború esetére való kivételes intézkedésekről szóló 1914 : L. törvénycikk 12. §-ában kimondja, hogy „a minisztérium a kereskedőkre és kereskedelmi társaságokra vonatkozólag általános jellegű kötelességeik teljesítése tekintetében különösen a leltár készítése, a mérleg s a nyereség- és veszteségszámla felállítása és megállapítása, a társaságok közgyűlésének összehívása és megtartása, a nyereség felosztása és osztalék fizetése tekintetében a fennálló jogszabályoktól és társasági alapszabályoktól eltérő 'rendelkezéseket' állapíthat meg" és kormányaink gondossága, mikor e felhatalmazással élve — így legutóbb a 402/1922. M. E. sz. rendeletben — megengedik, hogy a magyar hadikölcsönök bizonyos feltételek mellett a K. T. 199. §-a szerinti maximális mérlegezési értéknél magasabb értékben szerepeljenek részvénytársaságaink mérlegeiben, eltávolította azt a Damokles-kardját, melyet a magyar hadikölcsönök hirtelen áresése hozott részvénytársaságaink feje fölé, s mely ott az egyszerre való leírás törvényes kötelessége veszélyének hajszálán függött. Kormányaink valahányszor a hadikölcsönök mérlegezése ügyében kivételes hatalmukkal éltek, nem mulasztották el elrendelni azt is, hogy „amennyiben az 1914. évi augusztus hó 1-je óta az 1912. évi LXIII. t.-c. 17. §-a alapján kibocsátott magyar államadóssági címletek (hadikölcsönkötvények és pénztárjegyek) a legutóbbi üzletév utolsó napjának megfelelő forgalmi értéküknél magasabb értékben vétetnek fel a társaság mérlegébe, a társaság részvényei, illetőleg üzletrészei után nem fizethet magasabb osztalékot, mint amennyit az előző üzletévben fizetett", és hogy „az osztalék korlátozására vonatkozó fenti rendelkezések az igazgatósági jutalékokra nézve megfelelően alkalmazandók." (402/1922. M. E. sz. rend. 3. §. 4. és 5. bek.) Kormányaink tehát gondoskodnak arról, hogy a hadikölcsönöknek a valóságos forgalmi értéknél magasabb értékelése a részvénytársaságok mérlegében ne válhassék fiktív nyereségtöbbletekből származó magángazdasági jövedelmek forrásává. De ugyanez a szempont azt is megkövetelte, hogy mikor a hadikölcsönökből a kereskedelmi törvénynek, a mérlegrealitás elvének s a valóságos értékviszonyoknak megfelelő leírás a részvénytársaságnak nemcsak évi jövedelmét, de vagyonának jórészét is felemésztette volna, a részvénytársaság ne legyen kénytelen egy pusztán fiktív nyereségből még adót is fizetni. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti és nyereségtöbbleti adójáról szóló eddigi törvényeink ezt a szempontot nem honorálták. Az 1909 : VIII. t.-c. 18. §-ának 3. bekezdésében ezt mondja: „A vállalat tárcájában lévő értékpapírok árfolyamának emelkedése vagy csökkenése az adóköteles jövedelem megállapítását adózási szempontból nem érinti." S e szabály alól a törvény csak 2—3. sz. 63