Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A részvénytársaságok hadi és bankjegyfelülbélyegzési kölcsönei s az új társulati adó

Dr. Tihanyi Lajos: A részvénytársaságok hadi és bank jegy felülbélyegzése. egy lényegtelen kivételt enged s e jelentéktelen kivételen Ml az adómérlegen az 1920 : XXIII. t.-c. harmadik fejezete a nyereségtöbbletadó tekintetében se enged a tárcában lévő értékpapírok árfolyamcsökkenéséből folyó változtatást. Ezt a jogi helyzetet a társulati adóról szóló és 1923. évi január hó 1-én életbelépő 1922 : XXIV. t.-c. 14. §-a gyökeresen megváltoztatja. E törvényszakasz 17. pontja ugyanis adómentessé teszi a vállalat tárcájában lévő értékpapírok értékéből eszközölt olyan leírást', mely mellett a mérlegben az értékpapír az üzleti év utolsó tőzsdei árfolyamánál, a budapesti árú- és értéktőzsdén nem jegyzett papir pedig az igazolt forgalmi értéknél nem alacsonyabb értékeléssel szerepel. Ezzeí szemben eddigi törvényeink hatálya alatt részvénytársaságaink az alól a kényszerűség alól, hogy* hadikölcsöneik adómérlegbeli túlértékeléséből származó fiktív vagyonból kereseti adót fizessenek, csak úgy tudtak volna szabadulni, ha hadikölcsönkötvényeiket eladják. A részvénytársaságokon tehát az a kivételes hatalmi rendelkezés, mely szerint hadikölcsöneiket a kereskedelmi törvény parancsától eltérve mérlegezhe|tték, még vajmi keveset segített. Adótörvényeink súlyos dilemma e,lé állították őket. Ha hadikölcsöneiket eladják a forgalmi értéknek megfelelő alacsony áron, ezért mennek tönkre, ha meg tárcájukban megtartják, kereseti, meg hadinyereségadót fizetnek olyankor is, mikor a felszámolástól, sőt csődtől, csak mérlegbeli fikciók által szabadulnak. Pénzügyi kormányzatunk eg*észen a társulati adóról szóló 1922 : XXIV. t.-c. javaslatának megalkotásáig e dilemmának csupán egyik ágára volt tekintettel; így pL mikor legutóbb a 18.542/1922. sz. pénzügyminiszteri rendelet „tekintettel azokra a közhiteli szempontokból fontos érdekekre, amelyek a magyar hadikölcsön-címleteknek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok tárcájában való megtartásához fűződnek", megengedi ugyan a tárcában tartott hadikölcsönökből való adómentes leírást is, de csak kivételesen az illető évre s erre is csak az adóadminisztrációnak olyan munkatöbblettel való megterhelése mellett, mint aminőt a leírások nyilvántartásának a magasabb értékben való értékesítés vagy mérlegezés esetére való utólagos megadóztatásoknak s általában a kivételes kezeléseknek teendői szükségképen jelentenek. Az 1922 : XXIV. t.-c. 14. §-ának fennebb idézett 17. pontjában foglalt reform kereskedelmi és pénzügyi jogunk egy olyan ellentétét szünteti meg", melynek hátrányait közgazdaságunk sokszorosan érezte s mely különösen a hadikölcsönök ügyében lett volna romboló hatású. De tisztán pénzügyi szempontból is lehetetlennek mutatkozott, hogy ugyanakkor, midőn hadikölcsöneink nagy értékcsökkenése következtében részvénytársaságaink nagy részének szolvenciája csupán egy kivételes hatalommal statuált fikció segélyével volt fenntartható, részvénytársaságaink nem is egy fiktív keresetből, hanem egy fiktív vagyonból való kereseti, sőt nyereségt'öbbleti adó fizetésére kényszeríttessenek. Államgazdaság, mely 64 2—3. SZ.