Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - Megjegyzések a II. vagyonváliságtörvény (1921: XLV.) ötödik fejezetéhez

Dr. Iluppcrt Leó: Megjegyzések a 11 vagyonváltságtörvény 5. fejezetéhez. ismérvekre alapította az adóalap meghatározását s viszont ugyané paragrafus utolsó bekezdése alapján ezen objektív ismérvekkel bíró adatok fennforgása esetén is a kivető hatóság diszkrécionárius jogára bízza azok elfogadását vagy visszautasítását s új adóalap meghatározását: nem egyéb, mint: visszavenni az egyik kézzel azt, amit a másikkal adott. III. Szeretnék végül a kedvezményes lerovásról szóló törvény végrehajtási utasításának egy oly hiányosságára rámutatni, amely jelentékeny vállalatoknak érdemetlenül nagy kárt okoz s amely egyedül súlyos feledékenységgel magyarázható. A II. váltságtörvény 115. §-a az árúraktárak váltságáról szóló szabályokat rendeli alkalmazni a cégjegyzékbe 1921. március l-jét köve"tőleg bejegyzett részvénytársaságokra és szövetkezetekre. A kedvezményes befizetést szabályozó 1922 : XXVII. t.-c. 2-ik §-a 8. pontjában megállapítja, melyek azok a váltságnemek, melyek kedvezményes tétel mellett róhatók le. Az 1000 kat. holdnál nagyobb ingatlanokat kivéve a váltságtörvényben szabályozott valamennyi vagyon után leróható kedvezményesen a Vv. e §. szerint. A taxativ felsorolásból csupán az 1921. március l-e után keletkezett részvénytársaságok és szövetkezetek maradtak kí. Ezeket tehát, nem tudni mi okból, avval bünteti a törvényhozó, hogy a törvény kedvezménytől elesnek. További kérdésnek fönnmarad azonban, hogy feledékenységeért vájjon meg is bünteti-e majd azt a társaságot, mely elég szerencsétlen volt március l-e után megalakulni. A kedvezmény nélküli teljes Vv. lefizetésével úgyis csak azok a társaságok szabadulnak meg, melyek vagyonváltsága 100.000 koronán alul marad. Ellenben az ez összegen felüli Vv.-al terhelt alakulatok december 31-ike után 25%, március 31-ike után 50%-ék pótlékot fizetnek. A mi esetünkben azonban az adóalapot nem ismeri a társaság, vagyis nem tudja, mely összeg után fizessen. Mert a Vv. T. 97. §-ának egyik pontja sem alkalmazható rá. Az 1921. március 1-je után keletkezett részvénytársaságnak sem 1920. december 31-ikén érvényben volt biztosítási kötvénye, sem az 1920. évről leltára nincs, valamint 1921. április 1-én össze sem írhatták, még nem létező árúkészletét. E pontnál ugyan egy pillanatra meg kell állnunk. Mert kétségtelen, hogy vannak olyan társaságok is, melyek 1921. március 1-je és április 1-je között jegyeztettek be a cégjegyzékbe; s ezek a '97. §. 3-ik pontja alapján, ha akkor árúraktáruk összeiratott, leróhatják adójukat — leedvezmény nélkül. Azonban a T. 115. §. b) pontja nem különböztetvén, azt kell állítanunk, hogy az 1921. április 1-je után bejegyzett árúkereskedelemre alakult részvénytársaságok és szövetkezetek is váltságkötelesek. S hol ekkor a határ? talán a kivetés időpontjáig bejegyzett társaságok esnek Vv. alá? S mi után igazodik az adóalap? Talán a kivetés időpontjában volt leltár állag szerint? Valószínűleg az alaptörvény végrehajtási utasítása fog e kérdésekre feleletet adni, — dacára annak, hogy törvényes egyedül az volna, ha újabb törvényes intézkdés tétetnék, miután az alaptörvény, — vagy legalább is annak 97. §-a módosításáról kell intézkedni. A leghelyesebb mindenesetre az volna, ha a törvényhozó elejtené' az alaptörvény ezen 115. §. b) pontját; a törvény céljával és természetével ellenkezik az, hogy olyan vagyonok vonassanak váltság alá, amelyek talán még életbelépésekor sem léteztek. 2—3. sz. 61